Kerozin: Kismalac, kismalac, engedj be!

Egy ukrán lány ihlette a Dá, dá, dát

2002. augusztus 16., 02:00 , 83. szám

Kismalac, kismalac, engedj be… A gyerekeknek erről a néhány szóról a Kismalac és a farkasok című mese jut az eszébe, de a serdülőknek inkább a debreceni Kerozin együttes, amelynek már három aranylemeze jelent meg. Az ő nevükhöz fűződik továbbá a Dá, dá, dá, a Nelly, az elefánt, a Foul House téboly című sláger is. Az együttes mintegy hét éve alakult, s azóta nemcsak Magyarországon, de itt, Kárpátalján is a fiatalok kedvencévé vált. Az Aréna táborban rendezett kon­certjük után az együttesről és személyes dolgaikról beszélgettünk Kovács Axellel (Axel) és Czif­ra Sándorral (Mosquito vagy Moszi).

– Hogyan alakult a Kerozin együttes?

Moszi: Korábban egy szintetizátoros popcsapatban dolgoztam, míg Axel az édesapja stúdiójában, ahol filmeket szinkronizáltak. Egy demo-felvétel készítése kapcsán ismerkedtünk meg. Amikor elkészültünk a munkával, ráébredtünk, hogy ennek így semmi értelme. Mondtam neki: te is értesz valamihez, én is, hát beszéljük meg. Átmentünk a szemközti presszóba és jól leittuk magunkat. Közben megbeszéltük, hogy kettőnknek zenekart kell alakítania. Ezután kiléptem az addigi együttesemből, ő otthagyta a stúdiót, és megalakítottuk a Kerozin együttest.

– Miért épp Kerozin lett a nevetek?

Axel: Először Interdrive volt a nevünk, de a kutya sem tudta megjegyezni. A kerozin viszont nemzetközi szó, ami fontos, mert két éven belül külföldön is szeretnénk megjelentetni egy lemezt. Azonkívül az O betűből nagyon jó kismalacot lehet rajzolni a csajok mellére.

– Mi hozta meg a nagy sikert?

Moszi: Az első lemezünkön többek között ott volt már a Dá, dá, dá és a Foul House téboly című dalunk, de az első igazi nagy sikert a Kismalac jelentette.

– A Dá, dá, dá című dalotoknak valóságos alapja van. Meséljétek el!

Moszi: A dal úgy született, hogy Debrecenben Axellel és többedmagunkkal bementünk egy éjszakai bárba, ahol peepshow is működött. Nagy bulira számítottunk. Hozzánk szegődtek magyar és ukrán lányok is, akikkel békésen eliszogattunk. Amikor távozni akartunk, kértük a számlát, és nem hittünk a szemünknek, mert ahogy a dalunkban is énekeljük, tudtunk volna venni az azon szereplő ösz­szegből egy húszéves Zsiguli személygépkocsit. Végül is ez a kaland ihletett meg bennünket, erre építettük rá a dal szövegét. Még ma is úgy gondoljuk, hogy megérte az az este. Ha másért nem is, hát azért mindenképpen, mert sláger lett a dalunkból.

– Itt, az Aréna táborban is rengeteget dedikáltatok. Ezt mindig így csináljátok?

Axel: Soha nem zárkóztunk és nem is akarunk elzárkózni a közönségtől. Szívesen megyünk közéjük, szívesen beszélgetünk velük. Azt valljuk, hogy a közönséggel való kapcsolat ne csak akkor legyen meg, ami­kor a színpadon vagyunk, hanem az előadás után is. Arra törekszünk, hogy ha valaki autogramot kér, szót akar velünk váltani, szeretné meg­­­osztani velünk a problémáját, akkor azt meg­­tehesse.

– Hogyan let­tél Mosquitó?

Moszi: Sokáig nagyon sovány gyerek voltam, ezért Szúnyognak, Szu­nyi­nak neveztek. Később Axel egyik barátnője nevezett el Mos­qui­tónak, s ebből lett a Moszi.

– Ha jól tudom, Axel, te már gyerekkorodban sztár szerettél volna lenni.

Axel: Igen, ez így van. Már az általános iskolában azt mondtam, hogy sztár akarok lenni, és mindig ez lebegett a szemem előtt. Persze az egész osztály kiröhögött a tanárokkal együtt. Végül is sikerült.

– Mit csináltok a legszívesebben szabadidőtökben?

Moszi: Nekem a munkám a hobbim. Tehát szabadidőmben gyakran leülök a hangszereim mellé és komponálok. De nagyon szeretek horgászni is. Ha minden munkámat és hobbimunkámat elvégeztem már, hajnalban beülök az autóba, kimegyek egy tóra, és elhorgászgatok egész nap. Nem mindig akad hal a horogra, de volt olyan is, hogy egy 3,2 kilogramm súlyú amurt sikerült becserkésznem. Ez azért nagy fogás számomra, mert rövid, vékony pálcával és vékony damillal horgászom. Én sporthorgásznak vallom magam, mert addig szeretem a halat, amíg kifogom. Ha halszagú a kezem, azt már nem bírom, sőt a halas ételeket sem nagyon kedvelem.

Axel: Szabadidőmben a legszívesebben meditálok. Nagyon szeretek filmet nézni, olvasni, de a legjobb dolog, ha az ember magával is elbeszélget.

– Sok lány rajong értetek. Kinek van esélye nálatok?

Moszi: Vörös, esetleg fekete vagy barna, rövid hajú legyen, a testalkata pedig arányos. Nem ragaszkodom a nagy mellhez vagy a karcsúsághoz.

Axel: A szőke lány nagy mellel engem mindig elvarázsol. Pamela Anderson nekem mindig bejön. Szeretnék egy olyan feleséget, mint ő.

– Hogyan tovább?

Axel: Novemberben fog meg­­­jelenni új nagylemezünk, de még előtte, már a közeljövőben megjelenik majd a maxi­le­me­zünk.

Karmacsi Zoltán