Mi újság?
Leczó Katalinnál, a KMKSZ Tarnóci Alapszervezetének elnökénél
– A 2002. esztendő egy kisebb jubileumot hozott a számomra, mivel idén lesz tíz éve, hogy én igazgatom az alapszervezet ügyeit. Tagságunk jelenleg 128 fő, az eddig benyújtott magyar igazolvány iránti igénylések száma pedig meghaladja a kétszázat, ami a falu magyar lakosainak felét teszi ki. Kis alapszervezet lévén helyi rendezvényeink is kisebb lélegzetűek, évente egy-két alkalommal azonban mindig összegyűjtjük a tagságot. Az idei farsangi idényben például batyubált szerveztünk, ami a vártnál is nagyobb sikernek örvendett, ezért szeretnénk a jövőben hagyománnyá tenni. Nagy szívfájdalmunk ugyanakkor, hogy a községnek nincs kultúrháza, ennek híján ugyanis nehéz méltó körülmények között lebonyolítani egy-egy megemlékezést vagy közösségi alkalmat. Áthidaló megoldásként általában a parókia épületét vesszük e célból igénybe, mivel aktivistáink zöme tevékeny egyháztag is.
– Milyen tervekkel tekintenek az elkövetkező időszak elé?
– Szeretnénk mielőbb pótolni egy korábbi mulasztásunkat, és emlékjelet állítani a világháborúkban elesett és lágerbe hurcolt tarnóciaknak. A kilencvenes évek elején végzett felmérés szerint esetünkben ez mindössze négy-öt családot érintene, akik azonban nem voltak abban az anyagi helyzetben, hogy előteremtsék a kivitelezés költségeit. Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban kerül szóba, hogy Tarnócnak is legyen egy magyarsággal kapcsolatos emlékműve, mely az utókor számára közvetítené létünket, történelmünket. Az anyagiak terén persze most sem állunk jobban, de remélem, a helyi református gyülekezettel közösen megvalósíthatjuk ezt az elképzelésünket. Terveink között szerepel továbbá – a helyi tanács és a járási képviselők közös szervezésében – egy falunap lebonyolítása, melyre szintén mutatkozik igény.
P. Zs.
