2002. augusztus 30.

Emberek vagyunk?!

Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!” (Mt 16,22-23).

A Szentírásban két beszámoló található arra vonatkozólag, hogy Jézus hogyan bízza Péterre Egyházát. Péter a szikla, és Jézus erre a sziklára építi Egyházát (Mt 16,18). Mind a kettőnél a hatalom átadását Péter vallomása előzi meg: „Uram, te tudod, hogy szeretlek” (Jn 21,14); és „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Ismervén a folytatást is, tudjuk, hogy mind a két beszámoló emlékeztet egyben Péter emberi gyarló voltára is. A szeretetre vonatkozó háromszoros kérdés a háromszoros tagadást idézi föl. Máténál pedig, amikor megvallja Jézus messiási voltát, nem sokkal utána nagyon is emberi módon vélekedik, amikor hallja, hogy a Messiásnak szenvednie kell: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Itt Jézus kemény szavakkal illeti Péter magatartását: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”

Jézus az üzenetét és egyházát olyan emberre bízza, aki nem igazán szikla. Ez jellemzi a többi apostolt is, és nemcsak az apostolokat, hanem Isten egész egyházát is. Isten olyan emberekre építi egyházát, akik hisznek és szeretnek, de hibákat is követnek el. Ez a Szentírásban oly világosan elénk tárt igazság az emberek gondolkodásában gyakran elhomályosult, vagyis nem tudjuk krisztusi módon, azaz helyesen kezelni az emberi gyengeségekből fakadó problémákat.

Sok ember úgy szeretné megjavítani gyermekét, barátját, házastársát vagy a mellette élő embertársát, hogy figyeli benne a hibákat és figyelmeztet, kritizál, vagy dacos „nem”-et mond egy-egy kérésre. Ha valakit úgy próbálok nevelni, hogy folyton hibáira figyelmeztetem, az szembefordul velem. Úgy érzi, hogy nem fogadom el őt, csak hibáit látom. De ha valaki megtapasztalja, hogy hibái ellenére is szeretem, hogy észreveszem benne a jót, a szépet is, akkor ezzel a magatartásommal megerősítem benne a jót, és hozzájárulok ahhoz, hogy elpusztuljon a jelenlévő rossz. Jézus ilyen magatartásra tanít minket. Megfeddi Pétert, nagyon is kemény szavakkal, de az ígéretét nem vonja vissza. Péter megtagadja mesterét, de a feltámadása után Jézus csak annyit kérdez Pétertől: „Szeretsz engem?” Uram, tudod, hogy gyarló és bukdácsoló ember vagyok; tudod, hogy gyenge és nagyon is emberi a szeretetem, de szeretlek. Erre az őszinte válaszra Jézus csak annyit mond: „Legeltesd juhaimat!”, vagyis Krisztus megerősíti Péterben a jót, és kegyelmével kiegészítve sziklává és az Egyház fejévé teszi. A szeretet törvénye szerint erősítsük egymásban a jót, hogy ezáltal elpusztuljon a rossz, és Krisztus élhessen bennünk.

Weinrauch Márió ofm, Nagyszőlős