„Hej, de messze van a juhászok tanyája!”
A népművészet mestere Nagypaládon
Augusztus 16-án, államalapító Szent István ünnepe alkalmából díjkiosztó ünnepségre került sor Budapesten, az Iparművészeti Múzeum aulájában, melyen első ízben kapta meg a népművészet mestere címet egy kárpátaljai nótafa. A díjat Görgey Gábor, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának minisztere nyújtotta át a nagypaládi Pisák Andrásnak.
– Sok éneket a mezőn tanultam a többi pásztortól – meséli a hetvenhét éves András bácsi –, a tanyán, a fonóban is sokat énekeltünk. Ahogy az iskolából kikerültem, a mezőre mentem, sokszor kellett kinn hálni a jószággal. Dalolgatott az ember, ha jó kedve volt, vagy el volt keseredve, ha esett az eső, vagy csak unatkozott, a többiek meg hallgatták. Tanulni nem sokan jöttek hozzám, nem kell a mai fiataloknak a régi nóta, csak ez a mai csengő zene. Nagyon örültem a díjnak, jólesett az elismerés. Járnak az ismerősök megnézegetni a kitüntetést; de jó lett volna ezt fiatalabb koromban megkapni!
Az 1925-ben Márokpapiban született juhász, aki az 50-es években nősült Nagypaládra, nótás kedvéről vált híressé a faluban, erre figyelt fel többek között Pál Lajos érdemes népművész is, aki benyújtotta a pályázatot a díjra.
– A pályázatban fel kellett sorolni, milyen rendezvényeken vett részt a pályázó, milyen felvételeket készített és kikkel. András bácsi ezekre már nem emlékszik, ezért én gyűjtöttem össze az adatokat. Nem gondoltam volna, hogy sikerül megnyerni a pályázatot, nem olyan egyszerű megkapni ezt a díjat. András bácsi részt vett a Táncház-találkozón, a Pécsi Nemzetiségi Fesztiválon, többen jöttek felgyűjteni a dalait, a Magyar Tudományos Akadémián hat cd-n őrzik a felvételeit. Ajánlásokat kaptam több helyről, például Németh Istvántól, a MTA Zenetudományi Intézetének munkatársától. Nagyon büszke voltam, amikor jött az értesítés, hogy megkapta a díjat, és hogy azt hol veheti át, hiszen első alkalommal lehet ilyen kitüntetés boldog tulajdonosa kárpátaljai énekes – mondta el Pál Lajos.
András bácsi fellépő subáját már megette az idő, de a sokat látott pásztorbot még jó szolgálatot tesz az öreg juhász kezében nótázás közben, s kívánjuk, hogy szolgáljon is még sokáig.
R. G.
