2002. szeptember 6.

2002. szeptember 6., 02:00 , 86. szám

Az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Róma 1:17

Minden további nélkül állíthatjuk, hogy a mi hívő életünknek, Istennel való kapcsolatunknak legfontosabb része a hit. A hit az a forrás, amiből minden olyan kegyességgyakorlatunk táplálkozik, amelyben a vallásosság látszik, legyen az templomjárás, adakozás, imádkozás, vagy akár a hitnek harcai, melyeket naponta tapasztalhatunk. A hit az, amit nem lehet megkerülni, ami fölött nem lehet átugrani.

A hit meghatározására többféle megközelítés létezik, hiszen mindenki hisz valamiben. Hit nélkül élni nem lehet. A keresztyén ember számára a legfontosabb választ a Szentírás adja erre: a hit a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Hiszek abban, hogy Isten létezik, aki létrehozta, fenntartja, kormányozza, megőrzi ezt a hatalmas világot, amely az ő jósága és ereje nélkül azonnal összeroppanna, semmivé válna.

A hitnek egy másik meghatározását a Heidelbergi Kátéban találjuk: a hit erős bizalom aziránt, hogy Isten a Jézus Krisztus érdeméért az én bűneimet is megbocsátotta, nekem örök életet ajándékozott, és az én életemet az ő dicsőségére akarja felhasználni. Isten dicsősége és az ember üdvössége elválaszthatatlanul összefügg egymással. Hit által fogadhatjuk el, hogy a golgotai áldozat megtörte a bűn átkát, s kiemelte az embert az örök kárhozatból.

Két lehetőség áll előttünk földi pályánk bevégzése után. Aki hisz, üdvözül, mondja Jézus, aki nem hisz, elkárhozik. A hit egész életünket áthatja, meghatározza gondolatainkat, formálja cselekedeteinket. Higgyünk hát Jézus Krisztusban minden körülmény között, életünknek örömeiben és bánataiban egyaránt, hogy semmi el ne szakíthasson az ő szerelmétől.

Tegze Lóránt, tiszaújhelyi református lelkipásztor