2002. szeptember 27.

2002. szeptember 27., 02:00 , 89. szám

Tanév elején…

Szeptemberben újra meg­nyíltak az iskolák, „vár ránk a világ”. Annak a munkának és tanulásnak van értelme, aminek célja van. Értelmetlenül senki sem akar élni. A Szentlélek Úristen segítségét azért kérjük a tanév elején, hogy avasson be bölcsességébe, titkaiba.

A teremtett anyagvilág minden formája ugyanis Isten alkotó értelmét, gondolatait hordozza. Például egy virágszirom – a növény minden fizikai és biológiai működésével, a tápsók felszívásától azok szerves anyaggá alakításáig – Isten csodálatos tudását és szépérzé­két dicséri. Mi, emberek nem tudatlanul hordozzuk ezeket a törvényeket, hanem értelmünkkel megismerjük és alkalmazzuk. Úgy építjük, szépítjük világunkat kimondatlanul – aki nem gondol rá, vagy nem hiszi – vagy kimondva a hívők által. Így, munkánk által valósul meg Isten terve a világban.

De még több is lehetséges. Egyedül az ember hivatott arra, hogy ne csak Isten gondolatait hordozza, hanem magával Istennel találkozzék, befogadja őt hittel, egyesüljön vele. Így az ember átváltozásra teremtetett. Az utolsó vacsorán Jézus a kenyeret átváltoztatta: vegyétek és egyétek, ez az én Testem – t.i. élete áldozata a szeretetben, hogy én, a Szeretet bennetek élhessek. Így életünk átváltozásra teremtett élet. Ez életünk értelme és célja, azért tanulunk és dolgozunk, hogy minél jobban betöltsük ezt az Istentől kapott lehetőséget, boldogságot.

Mészáros Domonkos OP, ungvári plébános