„Nem magamnak éltem, hanem a hazámat igyekeztem … szolgálni”

Kossuth Lajos mint vidékünk városainak díszpolgára

2002. október 1., 02:00 , 94. szám
Kossuth Lajos szobra, Hősök tere, Budapest

A Kossuth Lajos iránti szeretet és tisztelet egyik megnyilvánulása volt vidékünkön, hogy Magyarország több városához hasonlóan a város díszpolgárává választották a szabadságharc vezérét.

Elsőként 1886. november 25-én Munkács városa tette tiszteletét ily módon. A munkácsi képviselőtestület közgyűlési jegy­zőkönyve kimondta: „…A minden magyar előtt tettét és hazafiúi érzeténél fogva vont példaként lebegő férfiú Kossuth Lajos volt országos kormányzó iránt – e város részéről is táplált, hódoló tisztelet, kegyelet és lángoló szeretet jeléül e város szerény kötelékébe díszpolgárrá ezennel felvétetik, s erről az iránta táplált érzelmek kifejezését díszokmánnyal értesíttetni rendeltetik”.

A díszoklevélhez csatolt kísérő levelet Merényi János, Munkács polgármestere fogalmazta meg. A levélben a polgármester szólt a város közművelődéséről és az egykori kormányzó díszpolgárságát indokló tényekről. 1887 márciusában a díszoklevelet elküldték Kossuth Lajos turini címére.

Munkács példáját 1886. de­cem­ber 3-án Beregszász városa is követte. A képviselőtestület ülésének jegyzőkönyvében a következő határozatot olvashatjuk:

„Beregszász város hazafias érzületű polgárai mélyen át lévén hatva azon tisztelet és hála érzetétől, mellyel hazánk legnagyobb fiának, nemzeti történelmünk kimagasló alakjának, Kos­suth Lajosnak örök és elévülhetetlen érdemei iránt magyar hazánk minden hű fia méltán adózik – ezen közérzület kifejezéséül indítványoztatott, hogy Kossuth Lajos városunk díszpolgárává válasz­tassék.

Ezen indítvány örömteljes lelkesedéssel fogadtatván, hazánk legnagyobb fia, a hazaszeretet, politikai elvhűség és törhetetlen jellemszilárdság magasztos példányképe: Kossuth Lajos, – ki hosszú küzdelem teljes politikai pályáján ernyedést nem ismerő tevékenységével, lángszellemének csodás hatalmával hazánkban a munka, gondolat, szó- és sajtó-szabadságot diadalra segítette, polgártársaink millióinak a hűbéri intézmények bilincseiből felszabadításáért dicsőségesen küzdött, ki nemzetünk függetlenségének szent ügyéért nemcsak a szabadságharcban, de még hontalanságának nehéz napjaiban is önfeláldozó nagy küzdelmet folytatott s a magyar nemzet iránt valamennyi művelt nemzet előtt tiszteletet és elismerést vívott ki: ki még most is törhetetlen lélekéberséggel őrködik hazája sorsa felett, – halhatatlan érdemeinek elismeréséül, a hála és kegyelet érzésétől áthatott városi képviselőtestületi tagok egyesült üdv riadala mellett, – Beregszász rendezett tanácsú város díszpolgárává megválasztatik.”

A határozatot Zsiros Sándor városi főjegyző írta alá.

Ebben az időben Kossuth Lajost számtalan város felruházta a megtisztelő díszpolgársággal, ezért természetesnek vehető, hogy Kossuth nem minden hozzá érkező díszoklevél után írt köszönőlevelet. Ekkortájt – 1886 végén és 1887 elején – csak Kiskunfélegyházát tüntette ki hálájának írásos kifejezésével, hangsúlyozva, hogy köszönete minden városnak szól. A levél a korabeli sajtóban is megjelent. Érdemes idézni belőle egy részletet: „Ha szerény nevem emléke túl találná élni a halálomat, habár csak úgy is, mint a virágot túl éli illata, midőn szirmai földre hullanak, azt az egy elismerést – úgy hiszem – nem fogá emlékemtől megtagadni még ellenségem sem, hogy nem magamnak éltem, hanem hazámat igyekeztem legjobb belátásom és tehetségem szerint szolgálni, becsületes szándékkal, önzetlenül. Az előttem fekvő díszpolgári oklevél szövege is, bár túlzó beszámítással, mert érdemmé minősíti, ami csak kötelesség volt, arra látszik mutatni, hogy a szíves jóindulatú megemlékezést is, amely­lyel önök engem megtiszteltek, életem ez igyekezetének köszönhetem. Ámde az emberfiának igyekezete csak amolyan váltó levél, mely értékképviselővé csak akkor válik, ha azt, mint elfogadó, a siker írja alá. Az én becsületes igyekezetem váltólevelétől a sors ezt az értékesítő aláírást megtagadta, hát bi­zony nekem az életc­zél­vesztés érzetének keserűsége jutott ki egy hosszú élet küzdelmeinek azon bérében, melyet a végzet az aggkornak feltartott, s amelynek neve emlékezés”.

Ungvár városa 1889. augusztus 24-én, Kossuth Lajost névnapján választotta Ungvár díszpolgárává. Fincziczky Mihály polgármester elnöklete alatt ebből az alkalomból rendkívüli közgyűlésre ült össze a város képviselőtestülete. Az elnök ismertette a gyűlés célját, kijelentette, hogy több képviselő aláírással, kérvénnyel fordult hozzá, hogy a város válassza díszpolgárává Kossuth Lajost. A kérvényben többek között ez állt: „Kossuth Lajos nagy hazánkfia ez évi augusztus 25-én üli névnapját. – E név napot az egész ország, s mi is megünnepelni készülünk. A magyar nemzet dicsősége közzé tartozik, hogy Kossuth Lajost, a nagy demokratát, a bátor szabadsághőst, aki a magyar név dicsőségét sanyarú szám kivetettségében két világrészben hirdette, és megállapította a magáénak vallhatja. – Ungvár város egy elodázhatatlan kötelességet teljesít, ha szomszéd megyénk híres szülöttjét díszpolgárrá választja…”. Miután a polgármester felolvasta ezt a folyamodványt, a teremben „szünni nem akaró éljenzés fogadta”. Ezután Makay Dániel képviselő hazafias lelkesedéssel méltatta Kossuth hervadhatatlan érdemeit. Így aztán „a képviselőtestület által lelkes, riadó és megújuló éljenzések között Kossuth Lajos nagy hazánkfia Ungvár város díszpolgárává egyhangúlag megválasztatván, illetve kikiáltatván”.

A Bereg megyei Mezővári lakossága 1892. szeptember 18-án választotta Kossuth Lajost 90. születésnapja alkalmából díszpolgárává. Erről a következő szövegű táviratban értesítette az érintettet: „Beregmegye Mezővári város hazafias lakossága irántad a nagy hazafi és hontalan iránt érzett szeretet hálája és ragaszkodása kifejezéséül szeptember hó 18-án tartott képviselőtestületi közgyűlé­sében általános lelkesedés között egyhangúlag díszpolgárává választott. Kér, hogy a ragaszkodás e szerény nyilvánítását fogadd el és vedd tőle kedvesen.

Mezővári város közönsége”

Elődeink hálájához és ragaszkodásához csatlakozik a mai Kárpátalja közönsége is, amikor megemlékezik Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójáról.

Keresztyén Balázs