A gazdagok is turkálnak?

Használtruha-kereskedés Kárpátalján

A piacokon működő ún. turkálóstandok mellett az utóbbi időben egyre több hasz­náltruha-kiskereskedés várja az érdeklődőket, különböző minőségben kínálva külföldi gyártmányú ruhafélét, lábbelit, lakástextíliát vagy éppen gyermekjátékot, ágyneműt, táskákat stb. Ki kényszerből, ki kedv­telésből keresgél a változatos minőségű és állapotú árufélék között, hogy ráakadjon egy-egy igény szerinti ruhadarabra, lábbelire. Az import használtáru útjáról, honi piacáról, illetve az árakról és vásárlói szokásokról érdeklődtünk a kereskedőknél.

– Az elmúlt két-három évben szinte megduplázódott a kisebb-nagyobb használtáru-kereskedések száma, ami éles piaci versenyt teremtett – mondja Csaba, aki hat éve dolgozik az ungvári piacon. – Ennek egyik oka, hogy már nemcsak Magyar­országon, de például Ungváron is működnek bálás nagykereskedések (nagyrészt prágai és kijevi közvetítő cégek fióküzleteiként), valamint a behozatalt meghatározó vámszabályok is enyhültek. Ezzel együtt ma már sokkal nehezebb jó minőségű „kezdő” árut vásárolni, sok a „hígított” bála, ami bár címkéje szerint első osztályú, válogatott ruhanemű, bontáskor mégis silány, humanitárius segélynek se igen való limlom kerül ki belőle.

– Mi számít hasznot hozó készletnek?

– Ez tételenként változó. Ha a húszkilós bála negyedrésze pár nap alatt gazdára talál, fele válik vevő-leső, „kallódó” áruvá és csak a maradék egynegyed része bizonyul eladhatatlannak, az még jó vételnek számít. A nagy melléfogás az, amikor a tétel fele nem való semmire és akár azonnal kukába dobható. Ennek elkerülése érdekében én már nem mennyiségre, hanem minőségre veszem az árut. Itthon csak nyugati árut vásárolok, főleg svájci, angliai, belgiumi kísérőcímkével, Magyar­országon pedig minden egyes darabot magam válogatok össze. A minőségi áru persze jóval drágább, mint a bálás zsákbamacska: nagy tételben kilónként 1-1,5 dol­lár, a darabonként válogatott pedig 2-2,5 dollár/kg.

Olykor persze akad sze­rencsés vétel is, amikor vado­na­t­új vagy alig viselt ruhák kerülnek elő a bálákból, esetenként ismert divattervező műhelyek márkajelzéseivel. A kereskedők szerint erre az árufajtára mindig van vevő, még akkor is, ha viszonteladási ára nemegyszer meghaladja az új, de gyengébb minőségű piaci ruhákét. Ez lehet például – nercnek mondott – női rövid bunda 400 hrivnyáért vagy nyúlprémből készült suba kétszázért, illetve női, férfi bőrkabát 50-70-150 hriv­nyáért.

– Vevőink nagy része az anyag- és termékminőség miatt keresgél szorgalmasan a használt ruhák között, mert ha már pénzt ad ki valamiért, egy ideig szeretné hasznát venni – véli az egyik nagy­szőlősi kiskereskedés eladója. – A külföldi ruhafélék emellett jól tisztíthatók is, ami szintén nem elhanyagolható szempont, főleg a gyermekruhák esetében. Hozzánk éppen ezért főleg a fiatal lányok és kisgyermekes anyukák térnek be szívesen, akik divatos, egyedi ruhadarabokat keresnek szolid áron és elfogadható minőségben.

Munkács belvárosában is találunk néhány használtruha-kereskedést, melyekben szinte állandóan „telt ház” van.

– Errefelé ilyen népszerű a turkáló? – kérdezem Szvetlánát, az egyik láthatóan közkedvelt üzlet vezetőjét.

– Ez természetesen a kínálattól függ, de az emberek egy része gyakran bejön hozzánk, ha nem másért, hát körülnézni. Vevőink többsége a vállfára akasztott, fajtánként különválogatott ruhafélék közül válogat szívesen, míg mások a hagyományos, való­ban turkálós keresgélést kedvelik. A hölgyek mellett ma már a férfiak is természetesen mozognak a polcok között, néhány „profi” vevőnk a felesége számára is tud megfelelő méretű-szabású öltözéket vásárolni.

– Általában mennyit költünk használt ruhára?

– A legtöbb vevő egyszerre csak egy-két ruhadarabot vásárol, maximum 10-15 hrivnya értékben. Bálabontáskor nagyobb a vásárlási kedv, ilyenkor ki-ki pénztárcájához mérten 40-200 hrivnyát is elkölt. Érdekes jelenség, hogy a jobb módú, esetenként méregdrága autókon közlekedő kuncsaftok is szívesen eljárnak hozzánk, és ugyanúgy belefeledkeznek a keresgélésbe, mint akik éppen pénz­szűke miatt szeretnének olcsón vásárolni. Az utóbbiak tábora egyszerűen nem tud lépést tartani az üzletekben, piacokon kínált portékák árszintjével, és azért jön hozzánk, hogy minél kevesebb pénzből minél több szükséges holmit megvehessen. Itt már az alkudozás is teret kap, ami szintén része a használt holmi vásárlásának.

Ami az árakat illeti, meglehetősen széles a paletta. A jó állapotban lévő holmi, legyen az férfinadrág, ing, pulóver, női szoknya, blúz, ruha ára 15-20 hr/db, míg a márkás, extra minőségű áruért ennek dupláját kérik a kereskedők. Az 5-10 hrivnyáért kínált ruhanemű általában tucatáru vagy viseltes, bolyhos, itt-ott foltos, lábbeli esetében láthatóan hordott, kopott. A városi üzletekben és piacokon felhalmozódó „gyenge” árut a leleményes kereskedők időről időre autóba rakják és viszik „falura”. Az ilyen mozgó turkálók már jóval alacsonyabb árfekvést képviselnek, a darabonkénti ár ez esetben 2-5-7 hrivnya, „csak ne kelljen visszavinni” az árut.

Popovics Zsuzsanna