2002. október 25.

2002. október 25., 02:00 , 93. szám

Mit kellett volna tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele?

„Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom.”

Izajás prófétánál olvashatjuk ezt, mely Istennek a hálátlan nép iránti gyöngéd szeretetét magasztalja. A szőlőtulajdonos gondossága szépen tükrözi az Úr nagylelkűségét és szeretetét népe iránt.

„Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle, és nemes szőlőfajtákat ültetett bele.” A nép ezt nem értékelte és „vadszőlőt” termett. „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele?”

Jézus válaszol, amikor elmondja példabeszédét a gonosz szőlőmunkásokról. (Mt. 21, 28-44) „Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést. Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak: az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték… Végre a fiát küldte hozzájuk, mert gondolta: A fiamat csak becsülni fogják. A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Itt az örökös! Rajta, öljük meg, és miénk lesz az öröksége.”

Az Atya mindent megtett választott népéért, ám azok szívüket megkeményítették, és nem termett meg bennük a viszontszerelem. Nem követték a tanítását, és a jézusi üdvösséget sem fogadták el: „A kő, mit az építők megvetettek, szegletkővé lett.” Jézus nemcsak folytatja, hanem ki is mondja, mi vár erre a népre keménysége miatt: „Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát, és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét.”

Az Atya új és örök, felbonthatatlan szövetséget köt az Egyházzal az ő szent Fia vérében, melyet a Szentlélek által ajánlott fel maga Krisztus az Atyának engesztelő áldozatul. Mert az Egyház az egyetlen igaz szőlőtő, Jézus Krisztuson lévő szőlővesszők közössége. „Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, a gyümölcshozót pedig megtisztítja, hogy még többet teremjen.” (Jn. 15, 2-3)

De akárcsak az Ószövetségben, úgy az Egyházban is vannak „száraz vesszők”. Vajon miért? Talán mert megfeledkezünk egy nagyon fontos dologról: a szőlővesszőnek nem önmaga erejéből kell fejlődnie, hanem a Szőlőtőből kapott erőből. És így máris más az élet! Mert már nem számít, hogy ÉN mit teszek, ÉN mit akarok, hanem: Jézussal együtt teszem-e azt, amit teszek, Jézus akarata-e az, amit én akarok.

Erre buzdít Szent Pál is, hogy Krisztussal egységben kell élnünk: „Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket Krisztus Jézusban.”

Ha szívünk és értelmünk Őbenne marad, „vadszőlő” helyett tudunk igazi, maradandó gyümölcsöt teremni Isten dicsőségére.

Hidász Ferenc, huszti római katolikus plébános