Baritbánya a nagybégányi hegyen?

Iparvidék legyünk vagy üdülőövezet?

2002. október 25., 02:00 , 93. szám

A hatvanas években a nagybégányi hegyen és annak környékén végzett geológiai kutatások során viszonylag jelentős baritlelőhelyre bukkantak. Akkoriban azonban csupán néhány próbafúrást végeztek, s hosszú időn keresztül úgy tűnt, ennyiben marad a dolog. A lelőhely tüzetesebb felderítésének és esetleges kitermelésének gondolata csupán néhány éve merült fel. Múlt heti ülésén a megyei tanács engedélyt adott a lelőhely kutatására és kiaknázására létrejött vállalatnak a munkálatok megkezdésére.

Az őrölt baritot (más néven súlypátot) a kőolaj- és földgázfúrásoknál öblítő iszapként, színes festékek semleges töltőanyagaként, atomerőművekben burkoló- és szigetelőanyagként alkalmazzák, azaz igen értékes matériáról van szó. Elő­ször a Barit zárt részvénytársaság fordult 2000-ben a nagy­bégányi községi tanácshoz azzal a kéréssel, hogy bánya létrehozása céljából utaljanak ki számukra egy 35 hektáros földterületet. Mint Hanka Dezső polgármester elmondta, akkor a községi tanács elutasította a kérést, mivel a képviselők attól tartottak, a bánya üzemeltetése következtében sugárzó anyagok szennyez­hetik a környezetet, a kutakban elapadhat a víz.

Az időközben Reszursz Kft.-re átkeresztelt Barit még az év novemberében újra kérvényezte a földterület átadását. A községi tanács ülésén ekkor ismét elhangzottak az aggályok a bánya környezetkárosító hatásával kapcsolatban, végül azonban győzött a pragmatizmus, amiben a polgármester véleménye szerint az is közrejátszott, hogy többen figyelmeztették a testületet, szavazzák meg a terület kiutalását, hiszen a bányát így is, úgy is megépítik, ám elutasító határozat esetén a vállalat nem járul majd hozzá a település fejlesztéséhez.

Hánka Edit, a KMKSZ Nagy­­­­bégányi Alapszerveze­tének elnöke a Kárpátaljának elmondta, a képviselőtestület, illetve a falu lakossága is két részre szakadt a bánya létesítését illetően. Ám az aggályok ellenére a testület végül mégis megszavazta az igényelt területet, mivel a falunak igen nagy szüksége lenne a cég tevékenysége után a helyi költségvetésbe befolyó adóra, továbbá csábítóak voltak a vállalat által kilátásba helyezett fejlesztések is.

A képviselők végül az alábbi feltételekkel bocsátották a vállalat rendelkezésére az igényelt földterületet, illetve a településen kért három helyiséget: a céget Nagy­bégányban jegyzik be; hozzájárulnak a gázvezetékrendszer kiépítéséhez Kis-, illetve Nagy­bégányban; 2003-ban kidolgozzák az ivóvízvezeték és a csatornarendszer kiépítésének tervezetét és hozzálátnak a megvalósításhoz; hozzájárulnak a település úthálózatának karbantartásához, a középületek rendbehozatalához; biztosítják a fokozott ökológiai védelmet a munkaterületen, illetve kártérítést fizetnek a szomszédos gazdáknak, amennyiben károsodnak a szőlőültetvényeik – mondotta el a polgármester.

A céget végül még 2000 végén bejegyezték a nagy­bégányi községi tanácsnál.

A megyei állami ökológiai főosztály a dokumentumok tanúsága szerint semmi kivetnivalót nem lát a bánya működésében, mivel a kitermelés nem nyílt színi lesz, s a tervek szerint a környező árkokba, patakokba kiszivárgó bányavíz mértéke sem fogja meghaladni a környezetvédelmi szempontból kritikus szintet; ráadásul a kitermelés során nem keletkeznek hulladékok. A falu lakossága amiatt aggódik legjobban, hogy a barit mellett-alatt esetleg uránt tartalmazó kőzet található. Erről viszont az ökológiai értékelésben egy szó sem esik.

A megyei tanács legutóbbi ülésszakán a kérdés vitája során több beregszászi járási képviselő is kifogásait hangoztatta a testület elé terjesztett határozattervezettel kapcsolatban. Mikola Andrusz, a megyei tanács elnöke ezzel szemben azzal érvelt, hogy a folyamat a felderítés stádiumában van, tehát egyelőre szó sincs kitermelésről. Végül a tanács hat magyar tagjának „nem” szavazatával szemben a képviselők többsége rábólintott az engedély megadására.

Brenzovics Lász­ló, a KMKSZ alelnöke, megyei tanácsi képviselő a következő kommentárt fűzte a döntéshez:

– Ellenezzük a döntést, hiszen egy sűrűn lakott vidékről van szó. A szóban forgó ércek ólmot, cinket és egyéb nehézfémeket is tartalmaznak, márpedig köztudott, hogy ezek rendkívül szennyező anyagok. Szerintem felelőtlenség, hogy ennek tudatában geológiai kutatásokra és a bányászatra egyaránt feljogosító engedélyt adott ki a megyei tanács. Azért is aggályos a dolog, mivel a közelben, Me­zőkaszony határában található a környék legismertebb termálvizes fürdője. El kellene már végre döntenünk, hogy a turizmus és a rekreáció vidéke lesz-e Kárpátalja vagy iparvidék.

A tervek szerint a bánya megvalósítása mintegy ötszáz új munkahelyet jelentene a térségben, ami szintén nem mellékes a jelentős munkanélküliséggel küzdő régió számára. Kérdés viszont, hogy az alkalmazottaknak mekkora hányadát toborozzák helyben, s hányan lesznek azok a szakemberek, akiket minden bizonnyal az ország más régióiból verbuválnak majd, hiszen bányaipari szakemberek nem laknak a környező településeken.

Egyelőre tehát legalább annyi a kérdőjel a leendő bányával kapcsolatban, mint ahány kérdésre megnyugtató válasz született, s ahogyan az néhány évvel ezelőtt a nagymuzsalyi aranybánya esetében is történt, valószínűleg ezúttal is csak a gyakorlat mutatja majd meg, ígéret és valóság hogyan viszonyul egymáshoz.

Baráth József