Meghasadtak az evidenciák

Lelkigondozás tegnap és ma

2002. október 25., 02:00 , 93. szám

Cseri Kálmán lelkipásztor harminc éve látja el a pasaréti református gyülekezet körüli teendőket. Havonta egy alkalommal otthagyja szószékét és nekiindul a nagyvilágnak, hogy más gyülekezetek híveit is segítse bizonyságtételeivel, tapasztalataival. Prédikációk, könyvek, kazetták tömegei tették híressé és kedveltté nevét nemcsak Magyarországon, hanem a határon túli vidékeken is.

– Miben különbözik a budapesti hitélet a kárpátaljaitól?

– Nehéz összehasonlítani a kettőt, mert Budapest kétmilliós lakosságával világváros. Az a szomorú tény, hogy Nyugatról sokkal több rossz jön be, mint jó, és évről évre újabb problémákkal kell szembenéznünk. Néhány évvel ezelőtt még eszünkbe se jutott volna például, hogy gyülekezetbe járó fiatalok kábítószerezzenek, azt sem tudtuk, mi ennek a hatásmechanizmusa, és most már ezzel is meg kell ismerkednünk. Itt még, hála Istennek, ilyen probléma nincs, de nyilván vannak más gondok. Azok a gyülekezetek, amelyek a komoly lelkigondozás nélküli időket is átvészelték, ezt Isten kegyelme után annak köszönhetik, hogy voltak olyan élőhitű, bibliás, imádkozó emberek, akiknek élő kapcsolatuk volt Istennel. Isten csodájának tartom, hogy így túlélték ezt a nehéz időszakot, s azt is, hogy a legtöbb templom kívül-belül rendben van vagy éppen tatarozzák, és van reménység sokakban a jövőt illetőleg. Nekünk nagyon sokat jelent a kárpátaljai testvérek helytállása, hűsége, ragaszkodása Istenhez, gyülekezethez, szülőföldhöz, anyanyelvhez. Ez olyan pozitív példa, ami sokszor azoknak is segít, akik jó dolgukban már nem tudják, hogy mit csináljanak. Ugyanakkor minket magunkat is hűségre és helytállásra serkent ez a példa.

– Ön szerint nehezebb-e a dolga egy lelkésznek most, mint évtizedekkel ezelőtt volt?

– Pilinszky János találóan írja, hogy az evidenciák meghasadtak. Nem magától értetődő, hogy az idősebbnek átadom a helyet, vagy hogy nem veszem el a másikét, bár megtehetném. Egyre kevésbé lesz korszerű az evangélium. Az a legifjabb nemzedék, amely gyilkosságok szemlélésén nő fel a média és a játékok révén, nevet azon a parancsolaton, hogy „ne ölj”. Azt mondják, hogy ölj nyugodtan, csak ügyesen. Még az sem fontos, hogy ne derüljön ki, fő, hogy hasznos legyen. Nemrég visszalapoztam a lelkigondozói füzetemben, egy harminc évvel ezelőtti dolgot kerestem, és elképedtem, hogy mennyivel egyszerűbb problémák voltak akkor. Harminc éve még ismeretlenek voltak azok a megoldhatatlan, összegubancolódott, reménytelenné vált és nagyon sokszor tragédiába torkolló emberi kapcsolatok, amelyekkel ma nap mint nap találkozunk.

– Mi ennek az oka?

– A Biblia világosan beszél arról, mi történik majd a Krisztus visszajövetele előtt. Ha valaki figyelmesen, elfogulatlanul és elgondolkodva végigolvassa Máté evangéliumának 24. fejezetét, kénytelen megállapítani, hogy mindez megvan, és ezek a dolgok sajnos fokozódnak. Nemcsak a csapások, hanem az Istennel való szembefordulás, a keménység, a kegyetlenség, az érzéketlenség, ami kialakult az emberekben. Nemrég valaki azt mondta, hogy egyre inkább cserzett lelkűekké válunk, lepereg minden. Érzéketlenek vagyunk a másik gondjára, örömére, amiből azután nagyon sok tragédia származik, házasságok, családok mennek tönkre. Annál nagyobb élmény számomra, amikor tönkrement életek, emberi jellemek, idegrendszerek gyógyulnak meg Jézus Krisztussal kapcsolatba kerülve.

– Lelkészi szolgálata alatt nyilván nem egy ilyen esettel találkozott. Tudna említeni ilyen gyógyulást?

– Egyszerre többet is említhetnék, hála Istennek. Volt például egy alkoholista ismerősöm, aki nagyon jó képességű és sokra hivatott férfi volt, de teljesen az alkohol rabja lett. Egyrészt megható volt, milyen hűségesen imádkoztak érte, és milyen áldozatosan vették körül azok, akik a visszaesése után is készek voltak újrakezdeni. Másrészt, megláthattuk az Úr Jézus erejét, amikor megszabadult. Csak akkor tudott igazán végleg megszabadulni, amikor végleg alárendelte a maga életét Jézusnak. Mihelyt ezzel a hitével belekapaszkodott Jézusba, egyszerre feleslegessé vált a pohár. Néhány héttel ezután pedig közölte, hogy az utolsó doboz cigarettát is kidobta a lakásból. Minket is megerősített ez abbéli hitünkben, hogy Jézus teljes szabadítást végez, nemcsak a bűnre ad bocsánatot, a megkötözöttségektől ad szabadulást, hanem a szenvedélyek béklyóit is le tudja fejteni az emberről.

Olasz Tímea