2002. november 15.

2002. november 15., 01:00 , 96. szám

Monda neki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-e engem? Megszo­mo­ro­dék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Sze­retsz-e engem? És monda neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged, monda neki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! János 21,17

Amikor Péter háromszor megtagadta Jézust a főpap udvarában, nyitva maradt az eset, s itt folytatódik: megtörténik a megbocsátás, Péter megbízást kap Jézustól a gyülekezet pásztorolására.

Péter sokszor bizonyította, hogy kevesebbre képes, mint amit első felindulásában megígér. Fogadkozás és ígérgetés, majd csúfos bukás és értelmetlenség – ez az eredménye annak, hogy azt gondolja, ő, a Kőszikla többet tud nyújtani a többi tanítványnál, tőle többre telik. Mindenkit felül akar múlni, átlagon felül teljesíteni. Érdemes egy ilyen emberrel tovább foglalkozni? Érdemes komoly feladatokkal megbízni? A történet tanúsága szerint igen. Előtte azonban meg kell tanulni azt, amit Keresztelő János így foglalt össze: Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

Az eredeti görög szövegben a szeretet szót kétféle kifejezéssel találjuk. Az egyik az isteni, a másik az emberi szeretetet takarja. Jézus az első két alkalommal az isteni szeretetre vonatkozó igével teszi fel a kérdését, míg Péter mindannyiszor az emberi szeretet igéjével válaszol. Ezzel bevallja, hogy nem tudja úgy szeretni, ahogy kéri tőle. Az ő szeretetéből ennyire telik. S harmadszor már Jézus is az emberi szeretetre vonatkozó igét használja. Amikor Péter becsületesen vállalja az alászállást, Jézus elfogadja azt, ami tőle telik. Jézus tőlünk sem kíván többet, mint amit tudunk. Nem kell egymást túllicitálni, nem kell a másik tetteit, hitét túlszárnyalni, mert képesek vagyunk a lelki rokkantságig fokozni a versenyt, újabb és újabb összehasonlítási alapot találva. Jézus nemcsak helyes önismeretre juttat, hanem meg is bocsát, s ettől több ez minden önismereti kurzusnál, pozitív gondolkodásnál.

A jézusi próféciának megfelelően Péter apostol mártírhalállal dicsőíti meg az Istent. Ami ígérgetéssel, fogadkozással nem megy, az alázatosságban megvalósulhat. Merjük hát bevallani Urunk előtt korlátainkat, gyengeségeinket. Jézus ezt várja tőlünk, hisz Pál apostolnak is ezt mondja: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.

Tóth László munkácsi beosztott református lelkipásztor