Idén már huszonheten mentek iskolába

Tündérkert Ungban

2002. november 22., 01:00 , 97. szám

Aki egyszer is megfordult a Nagydobronyi Irgalmas Szamaritánus Gyermekotthon falai között, többé nem tud szabadulni az ott szerzett élményektől. Boldog gyermekarcok, ölelő kis karok, egy apró Tündérország, ahol mindenki mindenkinek fontos. Pedig a gyerekek 80 %-a valamilyen betegségben szenved.

– A gyerekek különféle problémákkal kerülnek ide – meséli Katkó László igazgató –, de Istennek különös ajándéka, hogy adott segítőkész nyugati embereket, és kárpátaljai keresztyén orvosokat, akik segítenek a beteg gyermekeken. Betegségük, fogyatékosságuk ellenére idén már huszonheten járnak iskolába. Azt hiszem, ez nagy eredmény.

– Van kapcsolatuk a gyermekeknek a külvilággal?

– Nincsenek elszigetelve a világtól, ismerkednek a falu gyermekeivel, megtanulnak küzdeni, kiállni magukért. Önállóan mennek az iskolába, megtanulják a közlekedési szabályokat, megjegyzik a kedves ismerősök lakhelyét. Születésnapokra járnak a faluba, és a saját ünnepeikre is meghívják a barátaikat.

– Hogyan tanítják azokat, akik nem járhatnak iskolába?

– Akik fizikailag vagy szellemileg akadályoztatva vannak, kisegítő osztályokban tanulnak. Előfordul, hogy annyira felfejlődik a gyerek, hogy idővel együtt tud haladni, tanulni a többiekkel. Külön kategóriát képeznek a gyermekparalízisben, Down-kórban szenvedők – jelenleg 12 ilyen fekvő betegünk van. Közöttük vannak olyanok, akiknek élnek a szülei, erkölcsileg és szociálisan is jó a helyzetük, de nem tudják megfelelően ellátni a beteg gyermeket.

– Hogyan kerülnek ide a kis lakók?

– Nagyobb részüket a gyermekorvo­sok jóindulata menti meg az állami intézetektől, emellett a szolyvai intézetből is át szoktunk venni gyerekeket. Idén már három olyan új lakónk van, akiket a nagymama, dédmama hozott el a kimondhatatlanul nehéz körülmények közül. Van olyan gyerekünk, aki 11 évesen elveszítette az édesanyját, majd egy baleset következtében eltört a hátgerince. Ez a gyerek már a harmadik műtéten esett át, deréktól lefelé mozgásképtelen, ugyanakkor rengeteg szeretet, türelem, hit van benne. Sokszor ő vigasztal olyanokat, akik arra nálánál százszorta kevésbé szorulnak rá. Egy másik gyermek autószerencsétlenség áldozata lett. Kijevben már lemondtak róla az orvosok, de olyan akaratereje van, hogy azóta megtanult járni.

– Mi az, amit az otthon fontosnak tart az alapvető szükségleteken felül.

– Itt az étel és a ruha mellett keresztyén nevelést is kapnak a gyerekek, a zenei, művészeti képességekkel megáldottak részére pedig külön tanárokat hívunk. Ügyes, talpraesett gyerekek ezek, az egyik csoport tagjai például eladták az általuk megtermelt korai krumplit, és a pénzt a saját szükségleteikre használták fel. Sokan ellátogatnak ide, és megkérdezik: mi lesz ezekből a gyerekekből? Én ehelyett inkább azt kérdezném: mi lett volna, ha nem ide kerülnek?

– jázmin –