Kaszás Imre: Színházi színésznek tartom magam

Pantomimművészből lett színész

2002. december 27., 01:00 , 102. szám

Kaszás Imre valójában nem színésznek készült, sok éven keresztül pantomimmal lépett fel. Aztán mégiscsak a teátrumban találta magát. A budapesti Tér Színház előadójával életéről, szerepeiről beszélgettünk.

– Hogyan lett színész?

– Pályám a budapesti Pince Színházban indult. Mivel nagyon jól mozogtam, sokáig pantomimjátékkal kerestem a kenyeremet. Több filmben is szerepeltem, több helyütt felléptem. Aztán hazajöttem, és mivel Magyar­országon továbbra sem lehetett megélni a pantomimból, ezért megpróbálkoztam a színészettel. Előbb „színész háromként”, majd „színész kettőként” játszottam a Nemzeti Szín­házban, végül mozgástervező lettem, s Döme Zsolttal én koreo­grafáltam például Az ember tragédiája jubileumi előadását.

– Milyen szerepekben láthatta a közönség?

– Szabadúszó vagyok, ezért csak olyan szerepeket vállalok el, amelyek engem érdekelnek, megfelelnek az ízlésemnek, s nem veszik el túl sok időmet. A legkedvesebb szerepeim egyike Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című darabjában a Jóbé, de talán még ennél is jobban szeretem Vörösmarty Bujdosók című művében a részeges hajdúkapitány szerepét.

– Megpróbálkozott a filmmel is?

– Korábban igen. Az op-art művészeti irányzat nagyon kedvezett a pantomimjátéknak, ezért sok japán, bolgár, holland pantomimfilmben játszottam. De szerepeltem tv-filmekben is, ilyen volt például Az utolsó táltos. Nagyobb filmszerepeim nincsenek, talán azért sem, mert tipikus színházi színésznek tartom magam.

– Jövőbeli tervek?

– Most egy előadóestre készülök, amelyet magyar klasszikus és kortárs költők verseiből állítunk össze. Ezzel szeretném bejárni a Kárpát-medencét, s reményeim szerint a közeljövőben fellépnék Kárpátalján is.

– Járt már Kárpátalján?

– Igen. Volt szerencsém meg­te­kin­teni Ungvárt, Munkácsot és a Vereckei-hágót, Cset­falvát és Tiszaújlakot. Kárpátalja gyönyörű. Öröm, hogy nagyon erős itt a magyarságtudat, de üröm, hogy sajnos nem mindenkiben van meg ez az érzés.

karmacsi