Látvány a kávé mellé

Kiállítóterem és kávézó egyben

2002. december 27., 01:00 , 102. szám

Munkács központjában öt éve működik a Szent Márton Art Cafe és Szalon, mely havonta más-más festő képeivel igyekszik megismertetni vendégeit. Amint a kávézó-galéria vendégkönyvéből kiderül, a látogatók nagyra értékelik a működtetők azon törekvését, hogy a kulturált szórakozási körülmények és színvonalas kiszolgálás mellett művészi élménnyel is szolgáljanak a betérőknek. A galéria mindennapjairól és terveiről a szalon vezetőjét, Miczó Natáliát kérdeztük.

– Honnan ered az Art Cafe ötlete?

– Mivel szeretem a művészetet, ezen belül a festészetet, régen foglalkoztatott a gondolat, miként lehetne közelebb hozni a honi festészetet a nagyközönséghez. Így született az ötlet, hogy ötvözzük egy vendéglátóhely és egy kiállító­terem funkcióit, és máris számos olyan ember látja, érzékeli (akár óhatatlanul is) az általunk bemutatott képeket, akik egyébként soha vagy csak nagyon ritkán szánnak időt a kultúrára.

– Miként alkalmazkodik egymáshoz a két különböző funkció?

– Már a kezdet kezdetén arra törekedtünk, hogy a szalon színei és berendezési tárgyai lehetőleg semlegesek maradjanak, tehát ne nyomják el a kiállított festményeket. Számos egyéb módon is igyekszünk hangsúlyozni a falakat díszítő festményeket, így például minden újabb kiállítás külön tervezőmunka eredménye, hogy a látvány még véletlenül se váljék monotonná.

– Kinek a munkáit láthatják a vendégek?

– Elsősorban fiatal, kezdő művészek képeit, festményeit mutatjuk be, ugyanakkor számos elismert kárpátaljai és ukrajnai képzőművész alkotásai is láthatóak voltak már nálunk. Nincsenek stílus- és irányzatbeli kikötéseink, ahogy az alkotó ismertségéhez, „befutottságához” sem ragaszkodunk. Minden művészt szívesen látunk és fogadunk, akik számára bérmentve szervezzük a kiállításokat, a bemutatókat követően pedig lehetőség szerint értékesítjük a munkákat. Nem titok, hogy a legtöbb művész számára is nehéz a megélhetés, ezért az Art Cafe egyfajta lehetőséget biztosít számukra a szakmai megmérettetésre, a fejlődésre és reményeink szerint az előrelépésre.

– És a közönség?

– A látogatók nagy része törzsvendégként jár vissza hozzánk, és jóleső érzéssel mondhatom, immár a képek, az újabb és újabb kiállítások kedvéért. Külföldi vendégek is gyakran megfordulnak nálunk, akik rendszerint elismerésüket fejezik ki és örömmel fogadják, hogy ilyen formában is megismerkedhetnek vidékünk képzőművészetével. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egyre több fiatal látogat el hozzánk, ami annak bizonyítéka, hogy a sok nehézség ellenére igenis szükség van művészetre, az emberek vágynak a szépre, az értékteremtésre.

– Hányadik kiállításnál tartanak?

– Decemberben szerveztük meg a hatvanadik bemutatónkat. Ötéves működésünk alatt közel kétszáz képzőművész alkotásait mutattuk be. Minden művész képeit egy hónapig láthatja a közönség, és már most egy évre előre le vannak foglalva az időpontok, vagyis tudjuk, kire, mikor kerül majd sor.

– Mit tartogatnak az év végére?

– Immár hagyománnyá vált, hogy minden év végén ünnepi kiállítást rendezünk azokból a festményekből, melyeket nekünk ajándékoztak alkotóik. Az így befolyt összeget rendszerint jótékony célokra fordítjuk.

Váradi Natália