Szépül a templom, épül a parókia

Gödényháza

2003. január 3., 01:00 , 103. szám
Peleskei Béla

Gödényházán, a valamikori református lelkészlak helyén 1997-ben rakták le az új parókia alapjait, alsó szintje tavaly őszre el is készült. Szeptembertől már a közösségi terem ad helyet a hitoktatásnak és konfirmációs alkalmaknak, valamint a magyar nyelvi fakultációs foglalkozásoknak. Peleskei Béla lelkésszel az építkezésről, a református templom folyamatban lévő felújításáról és a kicsiny gyülekezet további terveiről beszélgettünk.

– A gödényházi református gyülekezet lélekszáma sajnos évről évre csökken, jelenleg 135 tagot (egyházfenntartói járulékot fizető személyt) tartunk nyilván – mondja Peleskei tiszteletes. – Amikor a község temploma épült – az 1910-es évek végén, a húszas évek elején –, a gyülekezet létszáma ennek a többszöröse volt. A magyar református közösség lassú elkopásának számos oka volt, van, ezek közé sorolható egyebek között a férfilakosság malenykij robotra hurcolása, a termőföld kollektivizálása, később a közeli Nagyszőlős vonzása a jobb munkalehetőségek okán, a magyar óvoda, iskola hiánya és még sorolhatnám.

– Mikor fogtak a parókiaépítéshez?

– A szovjet rezsim idején Gödényháza magyar iskolájának épületét, illetve a parókiát államosították, 1948-ban pedig az ott élő lelkészt is kiköltöztették. 1996-ban a helyi községi tanács önként visszaszolgáltatta a gyülekezetnek az egykori lelkészlakot, amely azonban ekkorra jócskán lepusztult, mondhatni használhatatlan állapotban volt. A gyülekezet 1997-ben fogott az új parókia építéséhez, részben önerőből, részben a jelenleg Ózdon élő, ám Gödényházáról származó Dobra Margit anyagi támogatásával.

– Mit sikerült elérniük azóta?

– Lassan, de haladunk előre. 2001-ben került tető a parókia épületére, az elmúlt évben készült el az asztalosmunka és vált „lakhatóvá” a földszint egy része: a közösségi terem, egy folyosó és egy irodahelyiség. Azóta itt tanulnak a hittanos gyerekek és a konfirmációra készülő fiatalok – szám szerint huszonhatan –, illetve Kolozsvári Sándor helyi tanár, egyházgondnok vezetésével a magyar nyelvi fakultációs oktatás is itt zajlik (Gödényházán évtizedek óta csak ukrán tannyelvű iskola működik). A végső célunk az, hogy amikor reménységünk szerint minden egyházközségnek, így Gödényházának is lesz saját lelkésze, a parókiaépület teljes értékű lelkészlakként is funkcionálhasson.

– Emellett a templom is megújulóban van...

– A református templom szin­tén megsínylette a gazdátlanság éveit, állaga leromlott, így tavaly teljesen át kellett építeni a templom tornyát. Az elkövetkezőkben a tetőszerkezet és a tetőfödém is teljes cserére szorul, csakúgy, mint a külső-belső falburkolat. Előzetes felméréseink szerint a belső munkálatokat önerőből is el tudjuk végeztetni, míg a tetőzet és a templom külső felújítása olyannyira nagy munkát jelent, hogy további támogatók nélkül nemigen tudjuk majd megvalósítani.

– Partner mindebben a helyi gyülekezet?

– Sokszor a könnyekig meghatott, milyen sokan eljöttek segédkezni, amikor én vagy a gondnok úr kihirdettük, mely munkálatokhoz, milyen segítségre lenne szükség. Főleg a gyerekek és az idős, nyugdíjas férfiak, nők érezték sajátjuknak a templom és a parókia ügyét, volt, aki betegen is beállt téglát, deszkát pakolni, mert úgy diktálta a lelkiismerete.

-farkas-