Csoóri Sándor: Idegszálaival a szél

2003. január 24., 01:00 , 106. szám

Itt kékül meg a kezed

s cintányér-arcod itt csattan a földhöz.

 

Nincs másik idő, mely befogadna,

másik ország, mely nevet adna:

ideköt

idegszálaival a szél,

pamutszálaival a köd

s végső türelem is ideötvöz.

 

Elsüllyedt szekértengelyek

forgatják ezt a földet

tavaszba,

nyárba.

A szőlőkarókkal kivert hegy:

Szent István ittmaradt koronája.

 

Hallgasd,

a tolongó űri zaj:

csikónyerítés, patadobaj.

S a cseréptányérok repedése, mint csontoké.

Ezer esztendő törik szét velük:

Hunyadi László nyakszirtje, válla –

Futhatsz a szeplőtelen Notre Dame elé,

vonagló sátán-torkaiból is az ömlik, az a szennylé,

földed nyomorúsága.

 

Mint húsban vándorló szilánkot,

hordod magadban romjait;

s ha már sebesülésed ideköt,

ideköt gyógyulásod is.

Feküdj bele a sárba,

borona-rücskös tüske-ágyba,

nevess vagy vicsorogj –

Ölelni másutt is ölelhetsz,

de ölni csak itt maradt jogod.

 

1989-től minden évben január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. Ezen a napon (1823-ban) fejezte be Kölcsey Ferenc szatmárcsekei birtokán a Himnusz című költeményét, mely a magyar nemzet himnuszává lett. Nemzeti imádságunk egyedülálló érték, ám ezen kívül van még pár, szellemiségben hozzá hasonló súlyú költeményünk. Mindenekelőtt ilyen Vörösmarty Mihály Szózata, mely az „Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell” soraival mintegy kiegészíti a Himnuszt, és szembesülésre ösztönöz bennünket. Ez a szembesülés pedig a nemzeti sorsfelismerésből áll.

Csoóri Sándor költeményét is ez a sorsfelismerés formálja, egész pontosan: a hűség. Megvallása annak az elrendeltetésnek, hogy a nemzethez való kötődés, a hazaszeretet mindennél fontosabb. Láthatatlan erő kapcsol össze itt embert és hazát: „ideköt / idegszálaival a szél, / pamutszálaival a köd / s a végső türelem is ideötvöz”. „S ha már sebesülésed ideköt, / ideköt gyógyulásod is” – olvashatjuk az utolsó versszakban, és ez nagyon pontosan kifejezi, hogy egyéni sérelmeink s megdicsőülésünk – akár a közösségiek – nem a nagyvilágban nyernek végső megoldást, hanem a saját hazánkban. Utolsó két sora épp ennek érdekében helyezheti hatályon kívül még az ölés tilalmát is: „Ölelni másutt is ölelhetsz, / de ölni csak itt maradt jogod.” Az Idegszálaival a szél Csoóri Sándor Szózata.

Penckófer János