Himnusz: Reményeink kifejezője

A magyar kultúra ünnepén

2003. január 31., 01:00 , 107. szám

A magyar kultúra napját, a Himnusz születésének 180. évfordulóját méltatta Kárpátalja magyarsága az elmúlt héten. Az e jeles dátumhoz kapcsolódó számos rendezvény miatt a magyar kultúra napja vidékünkön a magyar kultúra hetévé terebélyesedett. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség január 24-én Ungváron, a Megyei Zenei-Drámai Színházban emlékezett meg nemzeti imádságunk születésnapjáról. Ez alkalomból a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné című darabját adta elő (felvételünkön).

– A magyar nép Himnusza az a filozófiai vers – mondta Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke az ünnepi beszédek bevezetéseképp –, amely minden magyarnak elsőként jut eszébe, ha a nemzethez tartozását kívánja kifejezni. A mai napon a vers alkotóját, s egyben a magyar nemzetet ünnepeljük, amely képes volt a mű befogadására, s arra, hogy nemzettudatát, kultúráját egy ilyen remekművel fejezze ki. A Himnuszban említett balsors ugyan ma is tépáz minket, de irodalmunknak ezen, a nép számára is legkedvesebb darabja erőt ad nekünk ahhoz, hogy álljuk a megpróbáltatásokat – hangsúlyozta a KMKSZ elnöke.

Anatolij Repko, a megyei adminisztráció kulturális főosztályának helyettes vezetője köszöntőjében elismerően szólt a magyar kultúra eredményeiről, ezen belül a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház sikereiről, s örömét fejezte ki, hogy egymás kultúráját tisztelő népek élnek a Kárpátok lábánál.

Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának kijelölt elnöke, az Anyanyelvi Konferencia elnöke az európai himnuszok sajátosságairól szólva hangsúlyozta, a magyar Himnusz szakrális magasságokba emelkedett, önmagán túlmutató imádság, amely a magyar történelem kohójában érlelődött meg a nemzeti sors lenyomataként.

– A mi himnuszunk nem az uralkodó védelmére szólít fel, nem az ország mindenek felett valóságát hirdeti, hanem az Úristen kegyelmét és irgalmát kéri egy százszorosan szétzilált nemzet számára. Nemcsak történelmünk lenyomata a 180 éve született mű, hanem reményeink kifejezője is, hiszen a megpróbáltatások ellenére megmaradtunk, együtt vagyunk.

Az ünnepi beszédeket követően a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei vették át a szót, akik Csokonai Vitéz Mihály Kar­nyóné című kétfelvonásos vígjátékát mutatták be ezen az estén. Az először tavaly augusztusban Gyulán bemutatott mű kárpátaljai premierje volt ez az előadás, mely­ben Eperjes Ká­roly és Gáspár Sándor helyett első alkalommal lépett színre Kacsur András és Rácz József Li­pitt­lotty, illetve Lipptopp szerepében. Vid­nyánszky Attila rendezésének és a színészek zseniális játékának köszönhetően a mintegy nyolcszáz néző önfeledten szórakozhatott a gyengeelméjű Sa­muka (Trill Zsolt) idétlenségein, a magányba beleunt Karnyóné (Szűcs Nelli) férjkereső praktikáin, valamint a két férjjelöltnek, Lipitt­lottynak és Lipp­toppnak a gaz­dasszony kezéért, illetve a forróvérű Boris (Kátya Ali­kina) bájaiért folytatott versengésén. Az előadás zenei hátterét Pál Lajos és a társulat tagjaiból verbuvált „népiesített” zenekar biztosította. Az előadás után a közönség hosszú percekig tartó vastapssal jutalmazta a színészek játékát.

A mintegy három és fél órán át tartó ünnepség egyetlen „hiányossága” az volt, hogy Szuszmir (Sőtér István) nem fejezhette be a sötét köpönyegű rémséges emberről szóló, az est folyamán számtalanszor elkezdett történetét, pedig a színházra éhes közönség még jó ideig elhallgatta volna a meséjét…

Olasz Tímea