Gerhardt Iván: A lényegi dolgok a hoz­záálláson és a szakértelmen múlnak

Önmagában a megyei státus sem teszi szebbé, jobbá Beregszászt

2003. február 7., 01:00 , 108. szám

Gerhardt Iván 1989-ben hozta létre Beregszászban a Merkurij néven közismertté vált autóbusz-alkatrészeket előállító gyárát, mely azóta a város egyik legjelentősebb vállalatává nőtte ki magát, s országos viszonylatban is tekintélyt szerzett magának. A közelgő beregszászi időközi megyei tanácsi választás kapcsán arról kérdeztük a céltudatosságáról és munkabírásáról ismert cégtulajdonost, milyen a vállalkozói közérzete a Vérke-parti városban, s miben látja az előrelépés lehetőségét.

– Milyen vállalkozónak lenni Beregszászban, illetve hogyan érzi itt magát az Ön cége, a Merkurij?

– Mint mindenki, mi is dolgozunk, jobban mondva igyekszünk talpon maradni az adott gazdasági viszonyok között. Beregszászt termelői szempontból leginkább az eldugottság és a gyenge gazdasági pozíció jel­lem­zi, legtöbb állami cége állandó fizetésképtelenséggel küzd – ez egyébként a megye és az ország egészére is igaz. A Mer­ku­rij elsősorban autóbusz-főal­katrészek (motor, futómű) gyár­tá­sával foglalkozik, a nyugat-uk­rajnai térségben egyedüliként. Megrendelésnek nem is vagyunk híján, az elszámolás viszont annál nagyobb gonddal jár, a tavalyi évben például az értékesített termékek egynegyedéért nem fizettek a megrendelők. Ilyen viszonyok közepette nem egyszerű feladat munkát, keresetet biztosítani száz-kétszáz munkásembernek. Ami jelenleg pénzt hoz a házhoz, az elsősorban a lembergi autóbuszgyárnak szállított futóművek és a régi autóbuszok teljes körű javítása-felújítása, elsősorban magáncégek megrendelésére.

– Tavaly tavasszal Ön is indult a megyei tanácsi választásokon. Véleménye szerint milyen lehetőséget biztosít Beregszász számára a megyei jogú város státusa?

– Önmagában a megyei státus ezt a várost sem teszi szebbé, jobbá, a lényegi dolgok a városvezetés hozzáállásán és szakértelmén múlnak. Mert például, ha a város nagyobb figyelmet fordítana a területén tevékenykedő termelővállalatokra, elősegítve azok hatékonyabb működését, evidens, hogy egyrészt nagyobb mértékben gyarapodna az adókból „élő” városi költségvetés, másrészt, a keresethez jutók köre is bővülne. Félreértés ne essék, nem pénzbeli segítségre gondolok, mindössze olyasmire, hogy például a város termelővállalatait tartsák számon, és adott esetben – testvérvárosi, megyei szinten – említtessék meg, hogy léteznek, képesek árut termelni, szolgáltatást nyújtani.

– Vállalkozóként mit vár azoktól az emberektől, akik felvállalják a város képviseletét akár a helyi, akár a megyei tanácsban?

– Hogy szakértelemmel, ne pedig vállalkozói, politikai érdekeket képviselve végezzék munkájukat; hogy az ország javait, költségvetési pénzét racionálisan, átgondoltan hasznosítsák és ne ilyen-olyan „érdemek” szerint osztogassák; hogy ne egyéni problémákban, sorsokban gondolkodjanak (egy har­minc­ez­res város esetében ez nem is lehetséges), hanem globális kulcsproblémákban, melyek állandó „napirenden tartása”, „szajkózása” adott esetben jó irányba mozdíthatja a döntéshozók akaratát.

– Az Ön vállalatának egyik munkatársa, Horkay Sámuel is indul a február 23-án esedékes időközi megyei tanácsi választásokon. A fentiek fényében alkalmasnak tartja őt erre a feladatra?

– Feltétlenül alkalmasnak tartom emberileg, politikailag és felkészültségét tekintve is. Okosan látja a dolgokat, érzékeny a problémák iránt, s – ami szintén fontos – tapasztalatból tudja, hogy egy-egy elhamarkodott adminisztratív döntés milyen károkat okozhat egy termelővállalatnak, ezen keresztül pedig az egyszerű munkavégzőknek. Sámuel talpig becsületes ember, számára nem az egyéni jólét biztosítása az elsődleges életcél, közügyekben ugyanakkor hajthatatlan, a felvállalt feladatot minden körülmények között, akár erején felül is véghezviszi, teljesíti. Ezek ma ritka, ugyanakkor rendkívül fontos tulajdonságok.

pzs