Magánórák: szükséges rossz?

Hiánypótlás középfokon

2003. március 28., 01:00 , 115. szám

A régi világban a műveltséget a tehetősebbek kiváltságának tekin­tet­ték. Ma már minden gyermek járhat iskolába, tandíj nélkül szerezheti meg a tudást, a magántanárok munkája, a korrepetálás mégsem veszített fontosságából.

Némileg paradox módon minél több az oktatási intézmény, annál több gyermek jelentkezik magántanárnál korrepetálásra, ami számos okkal magyarázható, az iskolák és tanulók közötti különbségektől kezdve, egészen a tankönyvekkel, segédeszközökkel való ellátottság mértékéig. Tény, hogy a 8-9. osztályba lépve a szülők egy jelentős része fűhöz-fához kapkodva igyekszik megszervezni, hogy gyermekük pótolja a hiányzó ismereteket.

A kárpátaljai református líceumok például a problémával szembesülve előkészítő tanfolyamokat szerveznek. Mint mondják, elsősorban a tanintézmények különbözősége miatt van szükség a jelentkezők felzárkóztatására, másrészt számos hiányosság fedezhető fel a diákok tudásában. A legtöbb hézag a gyermekek logikai gondolkodásában jelentkezik, mondják, de az is előfordul, hogy egész tan­tár­gyak terén tapasztalnak fehér foltokat. A Nagyberegi Református Líceumban ja­nu­ártól tartanak pótórákat a tanintézménybe jelentkezni szándékozó diákoknak. A szombati foglalkozásokon matematika-, illetve magyarórák váltják egymást, a napi hat óra díja 5 hr. Tiva­dar­fal­ván áprilisban készül a felvételire 60-70 diák keddenként a líceum épületében, a fog­lal­kozások itt térítésmentesek. Nagy­dob­rony­ban januártól májusig havonta egy alkalommal folynak előkészítő órák. Idén 56 jelentkező veszi igénybe a napi 5 hrivnyás lehetőséget, amiért a líceum ebédet is biztosít a diákok számára.

A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán (KMTF) közvetlenül a felvételi vizsgákat megelőzően tartanak előkészítő tanfolyamokat a felvételi tárgyakból. Igen nagy érdeklődésnek örvendenek az egyhetes foglalkozások, hiszen az ismeretszerzés mellett egyfajta ismerkedési lehetőséget teremtenek a főiskola pedagógusaival és követelményrendszerével. A tanfolyam díja várhatóan 30-40 hr között mozog majd, a felvételi vizsgabizottság döntésétől függően.

Az intézmények által szervezett előkészítőkön kívül az iskolai tanárok is gyakran vállalják diákok korrepetálását. Az egész napos tanítás után ez jelentős terhet jelent ugyan, de mint mondják, jóval kevesebb energiát igényel, mint egy iskolai óra, több sikerélménnyel jár, s mellesleg fizetéskiegészítésnek sem utolsó. Többnyire az energiától duzzadó, a munkanélküli, illetve a nyugdíjkorhatárt elért pedagógusok vállalnak tíz-tizenöt, vagy akár huszonöt diákot is, a családos pedagógusok azonban gyakran két-három csemetével is megelégszenek, s általában a hétvégéken tartanak „fogadóórát”. A díjszabás nagyban függ a diák személyétől, a tanulás céljától, a tananyag nehézségi fokától, a településtől és a tanártól.

A sikertantárgyak között első helyen az angol nyelv szerepel, melynek elsajátítása a kisiskolásoktól a nyelvtudást igénylő felnőttekig számos korosztályt érint. A tarifák is talán itt a legmagasabbak, a fiatalabb tanulók esetében 1-5, az idősebbeknél 10-25 hr között mozog az óradíj, de egyes helyeken akár 100 hr-t is elkérhetnek a 60-90 percig tartó foglalkozásokért. A magánnyelvtanárok egy része a kisiskolásokkal foglalkozik szívesebben (mivel itt még a játék dominál, s a témakörök is könnyebbek), mások az érettebb gondolkodásúak okítását vállalják nagy előszeretettel.

A határ közelsége miatt az utóbbi időben ugyancsak megnőtt a magyar nyelv presztízse, így ukrán anyanyelvű diákok is szívesen vállalkoznak a 8-25 hr-ás nyelvórákra. Az ukrán nyelv esetében főleg a felvételizni és érvényesülni szándékozók keresnek korrepetítort. Az óradíjak ebben az esetben is igen széles skálán mozognak, egy-egy alkalom ára 3-25 hr, így a heti 1-2 foglalkozás a hónap végén diákonként 12-200 hrivnyányi pótkeresetet jelent a tanárnak.

A többi tantárgy esetében többnyire azok jelentkeznek magántanároknál, akik már eldöntötték, milyen szakirányban készülnek továbbtanulni, így ők többnyire a felvételi vizsgákat megelőző fél-egy évben kezdenek hozzá az intenzív tanu­láshoz. Mióta a KMTF megnyitotta kapuit, a földrajz, tör­té­nelem, magyar, matematika, illetve biológia iránt mutatkozik a leg­na­gyobb igény. A foglalkozások 5-20 hr-ba kerülnek, s többnyire 2-3 órát igényelnek he­tente.

Egyébként jelenleg a számítástechnika a legdrágább is­meret­, hiszen óra­díja akár 50-60 hr is lehet.

A pedagógusok dön­­­tő többsége szükséges rosszként tekint a magánórákra, ame­lye­ket szerintük az esetek jelentős ré­szé­ben el lehetne kerülni. Ugyanaz a diák, aki az iskolapadban ülve nagyobb érdeklődést mutat az utcai járókelők, mint a tantárgy iránt, a magántanárnál minden érzékszervével a tanulásra összpontosít. Másrészt a szülő komoly árat fizet a hiánypótlásért, ezért általában rendszeresen ellenőrzi is az eredményt. Ha ugyanilyen figyelmet tanú­sí­tana a szülő csemetéje iránt az első osz­tály­tól kezd­ve, s a diákok kihasználnák az ingyenes konzultációkat, fakultációkat, jóval kevesebb pén­zébe ke­rülne a családnak a gyerek taníttatása, mondják.

Ugyanakkor az is tény, hogy magántanárhoz járni ma már egyfajta státusszimbólum, azaz nem feltétlenül a diák tudásbeli hiányosságai indokolják a pótfoglalkozásokat. Közismert tény továbbá, hogy még a világszínvonalú budapesti gimnáziumok növendékei is igénybe veszik magántanárok szolgáltatásait az egyetemi, főiskolai felvételit megelőző időszakban, hiszen az elit felsőoktatási intézményekbe való bejutás még tőlük is megköveteli az ismeretek elmélyítését és rendszerezését.

Olasz Tímea