Ahol az elsős súg a harmadikosnak
Elemi iskola Tiszaújfaluban
A tiszaújfalui iskolásoknak igencsak meg kell küzdeniük a tudásért. Nem elég az állandó tanári számonkérés, időnként az időjárással is dacolni kell, hiszen az eszenyi középiskola, ahol tanulnak, több kilométerre van lakóhelyüktől. November 11. óta azonban legalább az alsósok szülei nyugodt szívvel engedik el szemük fényét az okosuldába. Ekkor nyitotta meg ugyanis kapuit az elemi iskola a falu egykori dohányszárítójának épületében, s bár egyetlen teremben négy osztály tanul, ezt senki sem bánja.
A szülők álmainak megvalósításában a helyi református gyülekezet vezetői komolyan kivették részüket. Mészáros Zoltán tiszteletes és csapata számos alkalommal vetette latba meggyőzőképességét, hogy megszerezze az iskolanyitáshoz nélkülözhetetlen engedélyeket. Végül megoldódtak a problémák, az iskola épülete egyházi segítséggel újjáépült, Hollandiából érkeztek a bútorok, majd mikor minden készen állt, bérbe adták az épületet az eszenyi iskolának, így az most állami intézményként működik.
A gyerekek nagy örömmel vették tudomásul, hogy reggel nem kell korán kelni, nem kell a buszra várni esőben-hóban, s nem maradnak el a tananyaggal sem, mert bizony az autóbusz gyakran késett – már ha jött egyáltalán.
Az összevont csoportban jelenleg tizennégyen tanulnak, három elsős, négy másodikos, három harmadikos és négy negyedikes lesi csillogó szemmel Bellák Éva tanító minden szavát, aki ha kell, betegszabadságát is az apróságok között tölti.
– Nagyon hálásak vagyunk ezért az iskoláért, hiszen meleg van, világos, szép tanteremben lehetünk – mondja Bellák Éva.
Az iskola megnyitása óta sem Mikulás-nap, sem karácsonyi ünnepség, sem templomi szereplés nem fogott ki a gyerekeken. Február harmadik keddjén pedig farsangi mulatságon szórakoztak az apróságok a hittanosokkal karöltve, amelyen a falu apraja-nagyja részt vehetett.
– Eleinte kicsit nehéz volt, hogy négyféle korosztállyal kell egyszerre foglalkozni, de volt már tapasztalatom ezen a téren, s hála Istennek, nagyon okos gyermekeink vannak. Nemegyszer előfordult, hogy az elsős tanította a harmadikost vagy súgtak egymásnak. Látszik rajtuk, hogy otthon sokat foglalkoznak velük. Szerencsésnek mondhatom magam azért is, mert nagyon összetartó szülők állnak mögöttem, akik fontosnak tartják a gyermekeik jövőjét. Ha kell, festenek, takarítanak, az anyagi terhekből is kiveszik a részüket. Jelenleg gondunk nem sok van, támogatónk annál több: Hollandiából, az egyháztól, a KMPSZ-től kapunk segítséget.
Az épület többi helyisége most még félkész állapotban van, de a tervek már megszülettek.
R. G.