Ahol az elsős súg a harmadikosnak

Elemi iskola Tiszaújfaluban

2003. április 4., 02:00 , 116. szám

A tiszaújfalui iskolásoknak igencsak meg kell küzdeniük a tudásért. Nem elég az állandó tanári számonkérés, időnként az időjárással is dacolni kell, hiszen az eszenyi középiskola, ahol tanulnak, több kilométerre van lakóhe­lyüktől. November 11. óta azon­ban legalább az alsósok szülei nyugodt szívvel engedik el szemük fényét az oko­sul­dába. Ekkor nyitotta meg ugyanis kapuit az elemi iskola a falu egykori dohányszárítójának épületében, s bár egyetlen teremben négy osztály tanul, ezt senki sem bánja.

A szülők álmainak megvalósításában a helyi református gyülekezet vezetői komolyan kivették részüket. Mészáros Zoltán tiszteletes és csapata számos alkalommal vetette latba meggyőzőképességét, hogy meg­szerezze az iskolanyitáshoz nélkülözhetetlen engedélyeket. Végül megoldódtak a problémák, az iskola épülete egyházi segítséggel új­jáépült, Hollandiából érkeztek a bútorok, majd mikor minden készen állt, bérbe adták az épületet az eszenyi iskolának, így az most állami intézményként működik.

A gyerekek nagy örömmel vették tudomásul, hogy reggel nem kell korán kelni, nem kell a buszra várni esőben-hóban, s nem maradnak el a tananyaggal sem, mert bizony az autóbusz gyakran késett – már ha jött egyáltalán.

Az összevont csoportban je­lenleg tizennégyen tanulnak, három elsős, négy másodikos, három harmadikos és négy negyedikes lesi csillogó szemmel Bellák Éva tanító minden szavát, aki ha kell, betegszabadságát is az apróságok között tölti.

– Nagyon hálásak vagyunk ezért az iskoláért, hiszen meleg van, világos, szép tanteremben lehetünk – mondja Bellák Éva.

Az iskola megnyitása óta sem Mikulás-nap, sem ka­rá­­cso­nyi ünnepség, sem templomi sze­replés nem fogott ki a gye­re­keken. Február harmadik keddjén pedig farsangi mulatságon szórakoztak az apróságok a hittanosokkal karöltve, amelyen a falu apraja-nagyja részt vehetett.

– Eleinte kicsit nehéz volt, hogy négyféle korosztállyal kell egyszerre foglalkozni, de volt már tapasztalatom ezen a téren, s hála Istennek, nagyon okos gyermekeink vannak. Nemegyszer előfordult, hogy az elsős tanította a harmadikost vagy súgtak egymásnak. Látszik rajtuk, hogy otthon so­kat foglalkoznak velük. Szerencsésnek mondhatom magam azért is, mert nagyon összetartó szü­lők állnak mögöttem, akik fontosnak tartják a gyermekeik jövőjét. Ha kell, festenek, takarítanak, az anyagi terhekből is kiveszik a részüket. Jelenleg gondunk nem sok van, támogatónk annál több: Hollandiából, az egyháztól, a KMPSZ-től kapunk segítséget.

Az épület többi helyisége most még félkész állapotban van, de a tervek már megszülettek.

R. G.