Itt vannak a gólyák, várjuk a fecskéket

Már a fecskékre sem az örök hűség jellemző…

2003. április 4., 02:00 , 116. szám

Az elmúlt napokban visszatértek vidékünkre az Afrikában telelő fehér gólyák. Becslések szerint Kárpátalján jelenleg félezernél több gólyafészek található, ez azonban mindössze fele a hetven évvel korábban regisztrált fészekszámnak.

Kárpátalján fekete és fehér gólyával egyaránt találkozhatunk, az előbbi az „embermentes”, ősi erdőket látogatja szívesen, az utóbbi jellemzően sík területen, az ember közelében fészkel. A fehér gólyák pontos fészekszámát legutóbb Hrabár Sándor, az egykori ungvári főgimnázium tanára mérte fel még a harmincas évek elején. A fáma szerint „jóban volt” az akkori kormányzóval, akinél kijárta, hogy a körzeti csendőröket rendelet kötelezze a saját falujukban található gólyafészkek összeszámlálására. A hatvanas években, majd az ezredfordulón már csak megközelítő adatok születtek, az azonban így is kiderült, hogy Kárpátalján hetven év alatt kb. felére csökkent a gólyafészkek száma.

Ebben valószínűleg közrejátszik mocsaraink eltűnése (lecsapolása), ami „gólyaszempontból” nagyarányú táplálékcsökkenést jelentett. (A megyei statisztikai osztály szerint Kárpátalján jelenleg összesen 200 hektárnyi mocsaras terület van, szemben a harmincas években még virágzó két legnagyobb mocsár – a Szernye és a Bagony – húszezer hektáros területével.)

– Pozitívum, hogy a gólyaállomány az elmúlt tíz évben stabilizálódott, az egyedszám nem csökkent, így hosszú távon az enyhe növekedés sem elképzelhetetlen – tudtuk meg Ludvig Potis ornitológustól, az Ungvári Nemzeti Egyetem zoológiai tanszékének docensétől. – Érdekes, hogy a védett madárként számon tartott fekete gólyák száma viszont jelentős mértékben nőtt: míg 1954-ben mindössze hét fészket számoltak, napjainkban 30-32 fészekről tudunk. Élőhelyük is változott: ötven éve kizárólag a magas hegyek elszigetelt erdeiben fészkeltek, mára a síkvidéki erdőkben is megtalálhatók, pl. a Beregszászi, Ungvári járásokban. Tavaly a Téglás melletti erdőben is megfigyeltem egy fekete gólyapárt, „akik” meglehetősen rossz néven vették az ott zajló fairtást.

– Hol van a „téli hazájuk” e nagy testű madaraknak?

– Jellemzően Észak-Afrikában. Egy Tégláson gyűrűzött fehér gólyára például Egyiptomban találtak rá az ornitológusok. A migrációkutatók minden évben Afrikába utaznak megvizsgálni az aktuális „gyűrűtermést”. Ott sajnos gyakran nem szükséges a madarak befogásával bajlódni, elég végigjárni a falusiakat, ők ugyanis általában mindent levadásznak és megesznek, így kilószámra őrzik az általuk „talált” madárazonosító gyűrűket. A gólyák migrációját kutató lengyel ornitológusok egyébként kimutatták, hogy a növendék gólyák életük első évében egyáltalán nem vonulnak, második nyarukat valamelyik balkáni országban, esetleg Spanyolországban vagy Franciaországban töltik, és csak a harmadik-negyedik évben (ivarérettségük idején) térnek vissza Európába, illetve szűkebb „pátriájukba”.

– Általában hol telepszenek le a hozzánk érkező fehér gólyák?

– Zömmel az Ungvári, Munkácsi, Nagyszőlősi, Beregszászi járások falvaiban, fészküket jellemzően házkéményre, vezetéktartó oszlopra telepítve. Emberi szemmel nézve ez persze nem a legjobb megoldás, a madaraknak azonban nem lehet parancsba adni, hogy ne itt, hanem ott fészkeljenek. Magyarországon a kilencvenes évek elején sikerült orvosolni a problémát. A Magyar Madártani Egyesület és az Energetikai Minisztérium összefogásával akkor minden „rossz helyen” lévő gólyafészek mellett-közelében kialakítottak egy új, „kármentes” fészekhelyet.

– A tél hosszúsága, hidegsége befolyásolja-e a gólyák visszaköltözésének időpontját?

– A tapasztalatok azt mutatják, hogy igen, bár azt meglehetősen nehéz meghatározni, honnan tudják, pontosan mikor jöhetnek. Rendszerint március 10. körül jelennek meg az első öreg gólyaegyedek, április 5-re pedig általában már az egész populáció jelen van. Idén mintegy tíznapos késéssel történik a költözés, jómagam március 25-én figyeltem meg az első kisebb gólyacsapatot.

– Mikorra várhatók a villafarkú fecskék?

– Amennyiben tartósan megmarad a +15ºC fok feletti nappali felmelegedés, április 10–15. között valószínűleg ideérnek az első fecskerajok. Ez persze elsősorban attól függ, hogy útközben lesz-e elegendő tápláléka a madaraknak. Tavaly például a legelső fecskék már április elsején itt voltak, az időjárás hidegebbre fordultával viszont ismét délnek vették az irányt és csak két héttel később jelentek meg újra.

– Igaz-e, hogy a fecske mindannyiszor visszatér fészkére, illetve élete végéig hű marad társához?

– Ki kell ábrándítanom azokat, akik hisznek ezekben az egyébként szép hiedelmekben. A több ezer kilométert átrepülő fecskék már akkor is „otthon” érzik magukat, ha korábbi életterük 50–100 kilométeres körzetébe tértek vissza. Egy madárgenetikával foglalkozó tudós nemrég megjelent publikációjában pedig arról olvastam, hogy egyazon fecskemama fészekaljában három különböző génállományú fiókát talált…

Popovics Zsuzsanna