2003. április 18.

2003. április 18., 02:00 , 118. szám

Most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, és a te formálód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én az Úr vagyok a te Istened, Izrael szentje a te szabadítód! Ézsaiás 43,1-3

Ézsaiás könyvének 43. részét az Ószövetség szívének is szokták nevezni. Megcsendül benne Isten szava, bizonyságtétele az ő atyai szeretetéről, Isten szól benne önmagáról.

Isten szól, és bemutatkozik népének: én vagyok a te teremtőd és a te formálód. Olykor szükség van rá, hogy Isten szóljon önmagáról, mert az ember hajlamos elfelejteni, hogy van teremtője, alkotója, van formálója, gondviselője neki és a teremtett világnak. Isten szól, mint Atya a gyermekéhez, biztat, bátorít, megerősít, elmondja, mit cselekedett a múltban, és mit fog tenni a jövőben.

Isten ma is azt akarja, hogy megismerjük őt, tisztában legyünk cselekedeteivel, akaratával. Szólt és cselekedett a múltban, szól és cselekszik ma is. Az idők kezdetén szólt, és lett az ég, a föld, lett az élet. Szólt, és szövetséget kötött az emberrel, küldetést és ígéretet adott neki. Szólt, és megszabadította, vezette, megőrizte népét. Isten tehát szólt a múltban, szól ma is, s akik figyelnek rá, megtartatnak.

Vajon mennyire fontos nekünk az Isten szava, mely szól hozzánk a Szentírásból, az igehirdetés által, az Istennek velünk közölt csodái által? Az élet megmutatja számunkra, hogy mi vár gyermekeinkre, mi vár népünkre, ha nem halljuk meg az Isten szavát, ha nem fontos az ő Igéje, az ő akarata. Isten ma is azt akarja, hogy megismerjük őt, hogy higgyünk benne, hogy vezethesse életünket a helyes úton.

Most is megszólít bennünket: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy”. Ne félj, ha vízen kelsz át, én veled vagyok, a folyók nem sodornak el, a tűzben nem perzselődsz meg. Az ember sok mindentől fél: a nehézségektől, próbatételektől, betegségtől, melyektől életünk valóban nehéznek, szinte átkelhetetlen folyónak tűnik. Félünk a bűneinktől, a világ sodrásától, a kísértésektől. Az Úr azt mondja: ne félj ezektől, mert én megváltottalak, enyém vagy. Az Úr az, aki ott van mellettünk a nehéz helyzetekben, a próbákban, ő az, aki megbocsátja bűneinket, aki kegyelmet ad Szent Fia áldozatáért. Megváltott gyermekek vagyunk és lehetünk, ez adjon mindenkor erőt, ez vigye előrébb életünket, népünk életét.

Aki Istenre figyel, aki az ő akaratát cselekszi, aki rábízza életét, mindennapjait, s aki megérti és megvallja, hogy Rajta kívül nincs más szabadító, nincs más menedék, annak az Úr azt mondja: „Ne félj…”

Tóthné Balkánszki Mária
munkácsi református lelkipásztor