Csanádi Imre: Húsvétos

2003. április 18., 02:00 , 118. szám

Most virradtunk víg órára,

hímes húsvét hajnalára,

húsvét hajnalt köszönteni,

lányt az ágyból kiönteni.

 

Lányok, lányok, ugorjatok,

nehogy szégyent most valljatok;

meleg paplant lerúgnotok:

köszöntőt kell fogadnotok.

 

Isten ments, hogy dézsaszámra

kútvizet zúdítsunk lányra:

más szokásra kell már szokni –

illatszerrel locsolkodni.

 

Lányok, lányok, illatoztok,

de csak úgy, ha tojást hoztok.

Hímes tojást, néhány szép szót, –

dehogy várunk egyéb cécót!

 

Elég ritka, hogy a húsvéti ünnepekkel kapcsolatban költő annak vidámabb oldala, a népszokás felé fordul. A kereszt­re­fe­szítés tragédiája vagy a harmadnapi feltámadás csodából valósággá lett igaza ugyanis sokkal mélyebb költői gondolatok kimondására alkalmas, mint a népszokás megidézése. Abban a keresztény hit egyik legnagyobb titka ölt testet, ebben pedig báj, kedv és pogányos varázs van.

A nagypénteki megrendülés és gyász utáni vasárnap még a komoly s emelkedett lelkek ünnepe: az örökkévalósággal történő szembesülésünké, de a hétfő már a halandó test örömeinek napja. És ez így van jól, ez így kerek.

Csanádi Imre verse ezt a vidámságot, a locsolkodás népszokását egyszerű, pontos, jól ütemező formában kívánja megidézni. Nem is tehetné egyéb versformában, hisz ami a vasárnapi ünnepet talán leegyszerűsítené, a nagypénteki gyászt lefokozná, az a húsvéthétfőhöz nagyon is jól illik. És a mindenkori, mindenfajta játék gyermekségéhez pedig ennél könnyedebb ritmust aligha talált volna.

Penckófer János