Magyar tanítót várnak Gyertyánligetre

14 gyermeket íratnának első osztályba

2003. május 30., 02:00 , 124. szám
Kurilják Katalin és tanítványai

Gyertyánligeten, a helyi ukrán tannyelvű középiskola épületében 2001 őszén indult az első magyar osztály, melynek növendékei szépen haladnak a tudományok elsajátításában. Tavaly részben tanító híján, részben szervezési okokból nem sikerült újabb évfolyamot indítani, idén azonban már 14 család jelezte, szeretné magyar elsőbe íratni gyermekét. A legnagyobb gondot a tanerőhiány jelenti, ezért a helyi magyar közösség a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséghez (KMPSZ) fordult segítségért.

Kurilják Katalin tanítónőt arról kérdeztük, hogyan halad a tanulás nálunk oly rögös útján a 13, immár harmadikos gyertyánligeti magyar iskolás, illetve milyen terveik vannak a jövőre nézve.

– Az ukrán ajkú vagy ukrán közegben élő gyermekek számára gondot okoz néhány jellegzetesen magyar magánhangzó, így az o-ó, ö-ő, ü-ű hangok kiejtése, hallás után történő megkülönböztetése, leírása – mondja Katalin. – Ezért minden órán külön figyelmet szentelünk az eme hangokat tartalmazó szavaknak, ezen túl azonban nincsenek különösebb nehézségeik. Nagy hangsúlyt fektetünk az egyházi és nemzeti ünnepekre, gyakran szervezünk kisebb dalos-verses műsorokat, rendszerint a helyi római katolikus templomban vagy a parókián.

– Hogyan viszonyulnak az iskolához a szülők?

– Nagyon készségesek, köny­­nyű velük együtt dolgozni. Talán azért, mert fokozottan egymásra vagyunk utalva, az eredményesség közös érdekünk. Sokadik osztályomat tanítom, de most tapasztalom először, hogy a szülők, nagyszülők odafigyelnek a gyerekekre, gyakran együtt tanulnak velük. Én vezetem a napközis foglalkozást is, ahol a gyerekek elkészítik a házi feladatot, így otthon már csak olvasniuk kell. Az Apáczai Közalapítvány, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a KMPSZ jóvoltából taneszközökkel, tankönyvekkel el vagyunk látva. Legnagyobb szükségét még egy tanítónak látjuk, hogy szeptembertől a következő évfolyammal is legyen kinek foglalkoznia.

– Az idő halad, mi lesz, ha a gyerekek elérik az ötödik évfolyamot?

– Keressük a megoldást. Vannak magyarul tudó helybéli szaktanáraink, így nem elképzelhetetlen az általános iskolai osztályok bevezetése. „B tervként” a gyerekek Aknaszla­tinára való utaztatásán gondolkodunk, amihez valószínűleg az egyház közreműködését, segítségét is kérni fogjuk.

Aki járt már Gyertyánligeten, az tudja, milyen szép ez a nagyvilág zajától távol eső vidék, és milyen rendkívül barátságosak, vendégszeretők az ott élő emberek. Ezt az Irka-táborok idején „Poljanán” gyakorlatozó főiskolások is igazolhatják, akik sokadik éve járnak ide magyar szóra, dalra, játékra tanítani az itt élő gyerekeket. Részben nekik is szól az üzenet: Gyertyánligeten magyar tanító kerestetik, akit nagy szeretettel vár a helyi magyar közösség.

Ferenczi-Popovics