2003. június 13.

2003. június 13., 02:00 , 126. szám

Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. János 21,9

A reformáció után nem lehetett az a világ, ami azelőtt volt. Megindult egy folyamat, melynek kiindulópontja a Krisztusra találás volt. Az egyház megújult, megváltozott a lelki élet. A mai embernek sincs másra szüksége, mint örök megújulásra. Krisztus nélkül bizonytalan, tehetetlen az ember, mint a Mester nélkül maradt tanítványok, Krisztussal azonban megtapasztalja Isten gondoskodó szeretetét.

Bizonytalan tanítványok. Krisztus halála után félig elszéledtek, nem találták a helyüket. Péter kitalálja, hogy elmegy halászni, s mivel a bizonytalanságban ez az egyetlen biztos hang, a többiek követik őt. Krisztus nélkül bizonytalan a ma embere is, értelmetlen a léte, nem tudja megoldani családi és társadalmi problémáit, nem talál választ kérdéseire. Nem tud barátkozni, szeretni, szomszédi kapcsolatokat építeni, szórakozni. Olyan, mint egy elengedett kormányú autó. A bizonytalanság kiszolgáltatottá tesz. Lelki gazdagság hiányában a látható eredmények fontosak, a társadalom irányítását a média által diktált divat látja el.

Tehetetlen tanítványok. Mindent kipróbálnak, de nincs fogás, pedig jelentős áldozatot hoztak. Be kellett ismerniük a csődjüket: NINCS. Mi is kipróbálunk sok mindent, áldozatot hozunk, ha kell, éjszakázunk, feladjuk egyéniségünket, családunkat, csakhogy megelégedjünk, békére, boldogságra, kiegyensúlyozott életre vágyunk. Amikor aztán Isten megállít, és megkérdi, megkaptad-e, amit kerestél, boldog vagy-e, keserű a beismerés: nincs eredménye az áldozatnak.

Gondoskodó Krisztus. Jézus pontosan meghatározza a tanítványok teendőjét: a hajó jobb oldalán kell kivetni a hálót. Az engedelmességnek csoda a következménye, miközben Krisztus már kész étellel várja őket a parton. Nála minden készen vár: nyugalom helyett béke, haver helyett testvér, szerető helyett életre szóló társ, lelkizés helyett bűnbocsánat. Ott áll a parton, és tanácsol, mi azonban sokszor tovább küszködünk, ahelyett, hogy engedelmeskednénk. Péter kitörő örömmel fogadja Mesterét. A tisztelet jeleként magára veszi ingét, így úszik hozzá, hogy minél hamarabb ott állhasson előtte. Már nem Krisztus ajándéka kell Péternek, hanem maga Krisztus. Így válhat a tagadó tanítványból kőszikla.

Találjuk meg ismét Krisztust. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Ámen.

Radvánszky Ferenc,
mezőkaszonyi református lelkipásztor