2003. június 27.

2003. június 27., 02:00 , 128. szám

Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt? János11,25-26

A keresztyénségnek ez az alapja: Krisztus feltámadt. Nagyon sok ember Jézusban csak a bölcs és nagy tanítót látja, akinek néha jó lenne meghallgatni a tanácsait. Pál apostol szavaival élve azonban ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Számunkra a krisztusi tanítás életünk zsinórmértéke. Sokan a reménytelenséget látják a nagypénteki eseményekben: ha Jézust is meg lehetett ölni, aki ilyen jó és bölcs volt, mit várhatunk mi? Mi tudjuk, hogy Jézus azért halt meg, hogy bűneinkért eleget tegyen. Számunkra a kereszt a bűnbocsánatot jelenti, az örök élet reményét, a feltámadás pedig az eljövendő élet ígérete.

Boldog ember, aki eljut erre a megtapasztalásra. Testi szemeinkkel ugyan nem látjuk, de szívünkben hisszük, s Isten lelke által bizonyosak lehetünk abban, hogy Krisztus feltámadt. Nagyon fontos, hogy ebben a boldog reménységben éljük a földi életünket, s úgy igazgassuk lépteinket, hogy méltóképpen felkészüljünk a boldog jövendőre. Ez az örömteli készülődés a mi földi küldetésünk. Milyen nagy dolog Húsvét utáni reménységben élni, szembenézni ezzel az élettel, a kísértésekkel, megpróbáltatásokkal, abban a tudatban, hogy aki Jézusban hisz, ha meghal is, él!

Hiszed-e ezt?

Gulácsy Lajos
nyugalmazott református püspök