Kész Barnabás: Múlóban a fásultság

Isten éltesse!

2003. június 27., 02:00 , 128. szám

Él egy történelemtanár Salánkon, aki fontosnak tartja a múltat. Ha kell, honfoglaló őseink ruháiba bújik és lovagol, vagy íjazni, nemezsátrat építeni tanítja a gyerekeket. Titkos szerelme a rajzolás. Mára számos gyerekeknek szánt ismeretterjesztő kiadvány, történelemkönyv-illusztráció, képregény dicséri a keze munkáját. Kész Barnabás a napokban ünnepli harminchetedik születésnapját.

– Mit jelent az Ön számára a születésnap? Alkalom ez egyfajta mérlegkészítésre?

– Nem szoktam előre megtervezni, menet közben alakul ki, hogyan ünnepeljük szűkebb baráti és családi körben. A mérlegkészítést egyébként is inkább szilveszterre hagyom.

– A hétköznapi ember annyit tudhat Önről, hogy történelemtanárként fon­tosnak tartja a múltat, a megemlékezéseket, és ennek érdekében talán több áldozatra képes az átlagosnál. Sohasem mondták még, hogy a fellegekben jár?

– A feleségem szerint Don Quijote vagyok, és nem a jelenkorban élek, de azzal válaszolok erre, hogy elsősorban történész vagyok, így bele kell élnem magam a korábbi korok embereinek, hőseinek világába, idén például a kuruc kori vitézek, katonák bőrébe kell bújnom. Ha így vesszük, ezt is a hivatásom részének tartom.

– Feleségével együtt a hétköznapokban is sokat tesznek a hagyományőrzésért, amire a legjobb példa a számos iskolai rendezvény és nyári honfoglalási tábor. Egy pedagógusnak tehát nem csak a szűken vett oktatás a feladata?

– Ez így van. Mikor majd 15 évvel ezelőtt, az egyetem elvégzése után visszatértünk a szülőfalumba, s munkához láttunk, kezdetben tartottunk attól, hogy esetleg rossz szemmel nézik majd, amiért annyit „nyüzsgünk”, amikor pedig amúgy is annyi az emberek gondja-baja, de fokozatosan megismertek minket, megértették, mit akarunk. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre inkább sajátjuknak érzik azokat a kezdeményezéseket, amelyek hagyományaink megőrzésére, felelevenítésére irányulnak, egyre többen eljárnak az ilyen rendezvényekre, egyenesen elvárják, hogy megszer­vez­zük azokat. Habár a hét­közna­pok nehézségei máig sokak számára nyomasztóak, de az a fásultság, ami a rendszerváltás utáni időket jellemezte, hál‘ Is­ten­nek, már elmúlt. Az embereket sikerült felrázni, s egy-egy falunap, megemlékezés erejéig ismét lelkesek, tenni akarnak.

ntk