2003. szeptember 12.

2003. szeptember 12., 02:00 , 139. szám

„Jöjjetek utánam!…” Mt. 4,19.

Keresz­tények vagyunk, Jézust kell követnünk, mert ő a példakép. Sajnos nem mindig sikerül úgy élni, cselekedni, ahogy azt Isten Fia meghagyta. Néha eltévedünk, de arra, hogy visszatérjünk kü­lönböző megoldások, lehetőségek vannak. Egyik a lelkiismeret.

A lelkiismeret szava felszólít, hogy a jót tegyük meg, a rosszat pedig kerüljük el. Pontosabban, amely egy adott esetben fel­lebbezés lehetősége nélkül megmondja, hogy mi az, amit itt és most tennünk kell.

Előfordul, hogy olyat teszel, amivel másokat megbántasz. Lehetséges, hogy bejelentésed rossz fényben tüntet fel másokat, ezért támadnak rád. Mit kell tenned? Visszavonni a szavaidat, bocsánatot kérni. Az udvariasság ezt megkívánja, és utána jön a lelkiismeret szava, persze, ha tiszta a lelkiismereted. Akkor megnyugszol – nem vétettem. Nem mondtam rosszat, nem akartam ártani senkinek, megbántani, sem megsérteni senkit. Hisz a tiszta lelkiismeretem diktált akkor is.

De ott van a másik fél. Hála a Jó Istennek, annak is van lel­kiismerete. ő ugyanazon megy át, tusakodik. Ha megteszi, jól van! És ha nem? Lehetséges, hogy már nagyon régen el is veszítette annak a hangnak a tisztaságát.

Az a valóság, amelytől soha nem tudjuk magunkat füg­get­leníteni, amely azonban egyszersmind szemben is áll velünk tiszta lelkiismeretünk hangjaként – azt hívjuk Istennek.

Jöjjetek utánam – kéri Jézus. Én utánamegyek. Követem őt a nehézségek árán is. Testvér, vállald te is ezt az utat! Akkor nem csak duma lesz az életed, tetteid és döntéseid a közjót fogják szolgálni.

Szabó Konstantin
nagyszőlősi parochus