A mi gyökerünk a közös ezer esztendő

Történelmi emlékünnepség a tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban

2003. október 17., 02:00 , 144. szám

Megtelepedni valahol nem egy pil­­­­­lanat műve, hanem nemzedékek évtizedes munkája, amit el lehet kezdeni, ám nemzedékeknek kell folytatniuk – hangzott el a tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség rendezésében múlt vasárnap megtartott hagyományos emlékünnepségen.

A megemlékezés görög katolikus szentliturgiával vette kezdetét. Az ünnepség résztvevői és a népviseletbe öltözött helyi fiatalok ezt követően vonultak egyházi énekszóval, templomi és nemzeti zászlókkal a falu határában feltárt honfoglalás kori temető területén kialakított emlékparkba.

Az esemény házigazdájaként Bakancsos László, a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének elnöke üdvözölte a megjelenteket, Pősze Attila, Tiszacsoma tanácselnöke pedig köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik időt és fáradságot nem kímélve munkálkodnak a honfoglalás kori temető feltárásán, azon, hogy Tiszacsoma közössége méltó őrzője legyen a magyar nép ezeréves múltjának.

„Ezeréves történelemmel rendelkezni nem érdem, tény. Amint az is, hogy a következő ezer esztendőben is itt szeretnénk élni – fogalmazott az esemény ünnepi szónoka, Katona Tamás történész, a Kárpátaljai Szövetség elnöke.

„Mi, magyarok időnként csodákra vagyunk képesek, össze­fogással hatalmas eredményeket produkálunk. Ám sebezhetők és gyengék vagyunk, amikor következetesen és aprólékosan kell munkálkodnunk. A honfoglalás ilyen hosszú, fáradságos folyamat volt. Példát vehetünk az egyszerű honfoglalóktól és honmegtartóktól, akik képesek voltak a napról napra való, fáradságos munka gyakorlására” – mondotta ünnepi beszédében Katona Tamás.

– Nincs fa gyökerek nélkül. A mi gyökereink a közös ezer esztendő, benne a kereszténység felvétele, elődeink szabadságért folytatott küzdelmei. A következő ezer esztendő azon múlik, hogyan tud a mai magyarság a mai körülményekhez alkalmazkodni; hogyan tudjuk megteremteni azokat a találkozási pontokat, melyek révén megélhető az ezeréves összetartozás. Magyarország hibát követne el, ha lemondana az államhatárain túl élő magyar nemzetrészről. És az „itteni” magyarságnak sem szabad megvonni a támogatását az „otthoni” magyaroktól. Kell, hogy legyenek olyan eseményeink, melyek, mint a nagy történelmi sorsfordulók, mindannyiunk számára egyaránt fontosak, értékesek. Ápolnunk kell azt, ami magyarrá tesz bennünket. Reméljük, hogy eme törekvés politikai támogatása sem marad el – mondta végezetül a Kárpátaljai Szövetség elnöke.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke beszédében arra emlékeztetett, hogy a magyar nemzet történelmének mindkét rétege – a krónikások által leírt legendáké és a mindennapi valóságé – hiteles és szükséges a megmaradáshoz, és nem lehet történelmünk e két rétegét egymás ellen kijátszani.

– A honfoglalás történelme kifejezetten népi történelem. A nagyszabású millenniumi emlékünnepségeken mégis a harcosokra és a hősi küzdelmekre emlékeztek az emlékezők. Nem az a kérdés, hogy melyik történelem, vagy kiknek a történelme fontosabb. Mindkettőre szükség van, ám nem mindig egyenlő mértékben. Mert van, amikor építeni és gyarapítani kell, és van, amikor ki kell állni megvívni, s lehetőleg nem elveszteni a sorsdöntő csatákat. Mire van szükség ma? Nem ünnepelhetjük önfeledt bizakodással a dicső múltat, mert igencsak keserves a közelmúlt. Korunkban a nemzet megmaradása, a kárpátaljai magyarok története abban a rétegben és azon a szinten dől majd el, amelyen a krónikákat írják. Ezért úgy kell viselkednünk, hogy ez a történelem a mi történelmünk és nem úri legenda, kitaláció. Magunkénak kell éreznünk mind a honfoglalás történetét, mind a mai korban alakuló történelmet – mondotta.

„A Tiszacsoma határában nyug­vó őseink emlékének van máig ható üzenete. Erőt és kapaszkodót ad ahhoz, hogy összetartsunk, hogy túléljünk, és jövőt építsünk” – mondta köszöntőjében Viski János, a Magyar Köztársaság ungvári magyar főkonzulátusának ügyvezető konzulja.

Üdvözölte az ünneplőket Bu­kovics Bertalan, Csaroda község polgármestere, valamint Demkó Ferenc tiszacsomai parochus is.

A megemlékezést a Seres Tímea színművész, Pógár Tamás beregszászi gimnazista és Király Béla, Csaroda alpolgármestere előadásában elhangzott, alkalomhoz illő versek és dalok tették színesebbé.

A Szózat elhangzását követően a jelenlévők megkoszorúzták a honfoglalási emlékművet. Köztük volt Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, Soós Kálmán, a KMTF főigazgatója, Balaguri Eduárd, az UNE professzora, Mester András, a KMKSZ ISZ elnöke, Barta Ferenc, a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének alelnöke, a KMTF Hallgatói Önkormányzatának képviseletében Badak Zsolt. Jelen volt az ünnepségen több környező település polgármestere, a KMKSZ számos alapszerveze­tének küldöttsége is.

P. Zs.