2003. november 21.

2003. november 21., 01:00 , 149. szám

Az egyházi év – ami advent első vasárnapjával kezdődik és Krisztus Király vasárnapjáig tart, elénk állítja és érzékelteti Krisztus megváltói működését, emberré levését, gyermekkorát, nyilvános működését, szenvedését, halálát, feltámadását, mennybemenetelét és továbbélését az egyházban. Az egyházi év az emberiség és az egyes ember zarándok életének szimbóluma is. „Nincs itt maradandó lakásunk. A jövendőt keressük.” /Zsid 13,14/

A célunk tehát az örök élet. Szentté lenni – ez a zarándok utunk végső célja. November hónap – „a Mindenszentek hava” – figyelmünket a végső dolgokra irányítja. Mindenszentek ünnepe és a halottak napja egymást követő ünnepek a hónap elején. Ezen a két napon sokan keresik fel a temetőket, és elhunyt szeretteik sírja mellett gyertyát gyújtva emlékeznek és imádkoznak. Ekkor felmerül bennük a nagy kérdés: „Mi az élet értelme?” Erre a kérdésre a biztos és minden ember számára megnyugtató választ Jézustól kapjuk.

„Legyetek szentek!” A szentté válás tehát feladat és cél egyben, mert csak szentként jutunk el a Mennyországba. Az ember nem születik szentnek, de a földi életünket azért kaptuk, hogy szentté váljunk.

Kik a szentek? Akiket az egyház ünnepel. Azok az emberek, akik komolyan vették Jézus tanítását és az egész életüket. Tekintetüket a végső dolgokra is irányították, és úgy éltek itt a földön, hogy tudták, „a mi hazánk a Mennyben van”, akartak szentté válni, és együttműködtek a kegyelemmel, melyet Isten megad minden embernek, hogy eljusson az örök életre.

Isten tőlünk, ma élő emberektől sem kér erőnket meghaladó dolgokat, keressük az ő országát és annak igazságait. Az életünkben váljék valóra az ő akarata, Isten gyermekeként éljünk, és így eljussunk hozzá, ahol szentté leszünk.

Babály András
mezőkaszonyi plébános