Akik csendben isznak

Nő az alkoholizmus a nők körében

2004. január 9., 09:00 , 156. szám

A részegség egyesek szerint deviancia, mások számára abszolút „normális” állapot, sőt van, amikor az alkoholfogyasztás egyenesen létszükségletté válik, még a nők esetében is. Jelenleg 16 ezernél több alkoholbeteget tartanak nyilván a megyében, közülük több mint háromezer nő. Az utóbbi öt-tíz évben Kárpátal­ján érezhetően növekedett az alkoholfüggő nők száma.

Ha egy férfi részeg vagy valamilyen mértékű alkoholos befolyás alatt áll, azt többé-kevésbé eltűri, tolerálja környezete, míg ha egy nő ittas, azt hajlamosabbak vagyunk elítélni, megbélyegezni. Részben ennek tudható be, hogy a nők képesek évekig titokban tartani alkoholfüggőségüket, és rendszerint csak a betegség súlyos stádiumában derül fény a testüket-lelküket romboló szenvedélyre.

Az alkoholizmus – mondja a szakirodalom – az alkoholtartalmú italok gyakori, oly mértékű fogyasztása, mely ismételten vagy folyamatosan károsítja a fogyasztót. Kárpátalján jelenleg közel 17 ezer alkoholfüggő beteget tartanak nyilván, közülük 3 ezernél több nőt. Az újonnan regisztrált női betegek száma évente megközelíti a kétszázat.

Jelizaveta Juhasz narkológus szakorvost, a Megyei Narko­ló­giai Gondozó megbízott igazgatóját mindenekelőtt az alkoholizmus fogalmáról, szomatikus tüneteiről kérdeztük.

– Alkoholfüggő az, aki hatnál több standard mennyiségű alkoholt fogyaszt naponta. Standard alkoholdózisnak számít egynegyed deci szesz vagy tömény pálinka, 3,3 deci sör, egy deci bor. Az alkoholfüggő beteg szervezete nagy mennyiségű alkoholt képes befogadni, nem produkálva a szokásos ellenreakciókat: fejfájás, hányás, szédülés, heves hőhullá­mok, reszketés stb. Megváltozik a részegség lefolyása. Egy „normál” túlivásnál az alkoholfogyasztást követően előbb látványos eufória, jókedv jelentkezik, majd a reflexek tompulnak, a beszéd lelassul, amit végül mély álom követ. A betegek ezzel szemben hajlamosak az agresszivitásra, majd a józanodást követően amnéziás tüneteket mutatnak (nem emlékeznek a részegségi állapot idején történtekre).

Férfiak és nők között az alkoholfogyasztási szokások tekintetében is van különbség.

– A férfiakra jellemző, hogy szeretnek közösen, társaságban italozni. Ezzel szemben a nők – főleg ha már kialakult az alkoholfüggőség, s nem szeretnék, hogy ez kiderüljön – hajlamosak egyedül, titokban inni – állítja a doktornő. Az anyukák, feleségek rendben ellátják teendőiket: munkába járnak, gyereket nevelnek, vezetik a háztartást, ugyanakkor naponta megisszák „alkoholadagjukat”. Van, aki ily módon igyekszik elhárítani a napi problémákat, csökkenteni a stresszt, a feszültséget, van, aki így próbálja megerősíteni az önmagáról kialakított képet. Egy másik réteg a rossz életminőség, az állandósult családi konfliktus miatt menekül az alkoholhoz. A tehetősebbek konyakot, likőrt, minőségi bort, whiskyt, pezsgőt isznak, a falusi vagy szegényebb környezetben a házi készítésű bor, pálinka, mindennemű szeszpárlat is megteszi.

Ami a rizikófaktorokat illeti, gyakran vált ki alkoholizálást valamely közeli hozzátartozó elvesztése (gyermek, férj). Veszélyeztetettek továbbá a magányosan élő nyugdíjas nők, akik úgy érzik, munkájukkal együtt elvesztették korábbi társadalmi státusukat, nincs hová „kimenniük”, nincs kiről gondoskodniuk. Gyak­ran keresnek vigaszt az alkoholban azok a nők, akiknek férje, élettársa hosszasan távol van idénymunkán, s így minden családi gond, napi megélhetési teher az ő vállukon nyugszik. Az utóbbi öt évben egy új „kategóriát” is körülírtak a szakemberek, mégpedig az ún. bazáros nőkét. Ők a hideg, nyirkos piacokon rendszeresen fogyasztanak „lélekmelegítőt”, aztán idővel kialakul a függőség.

– A gyengébbik nemnél az alkoholizálásra utaló „árulkodó jelek” lehetnek a túlzott hallgatagság, zárkózottság, vagy éppen ellenkezőleg: a fokozott élénkség, az indokolatlan izgatottság – sorolja Juhasz doktornő. – A női alkoholbeteg rendszerint ürügyet keres az ivásra. A nők egyébként hamar „elisszák” magukat. Az intenzív alkoholfogyasztás akár fél év alatt is „amor­tizálhatja” testüket. Az alkoholista nő kevésbé figyel küllemére, elhanyagolt. Semmire sincs ideje, munkájában szétszórt, hanyag. A látványos „változás” és az ivás iránti szenvedély palástolása okán a szenvedélybeteg egyre többet hazudik, folyamatosan önigazolásokat „gyárt”.

Nagyon kevés női alkoholbeteg fordul önállóan narkológus orvoshoz. Rendszerint más szakorvosoktól kérnek segítséget a járulékos tünetek enyhítésére (fejfájás, gyomorbántalmak, zavar a menstruációs ciklusban). Sajnos akkor sem keresik fel a narkológiai gondozókat, amikor fény derül a tünetek valódi kiváltó okára. Amikor azután már nagy a baj, leginkább a hozzátartozók – testvér, édesanya, néha a férj – viszi narkológushoz a beteget. Előfordul, hogy a munkahelyi kollektíva próbál ilyen módon segíteni a megbecsült kollégán.

Az alkoholizmus gyógyíthatatlan – tartják a szakorvosok. A kezelés célja a minél hosszabb tünetmentesség. Komoly betegség esetén az egy-két évig tartó alkoholtól való tartózkodás már jó eredménynek számít.

– A problémához hozzátartozik, hogy nemcsak a női alkoholbetegek száma nőtt, de az alkoholizmusból eredő pszichikai rendellenességekkel küzdők száma is. Míg korábban a nőknél nagyon ritka volt az ún. fehérláz, a hallucinációs, paranoiás tünetsor, má­ra ilyeneket diagnosztizálunk minden hetedik nőbetegünknél – mondja a doktornő.

S hogy milyen páciensek a nők?

– Ez nagyrészt az illető alaptermészetétől függ. Van, akik erős akaraterővel rendelkezik és képes segíteni önmagán, együttműködni orvosával. Van, aki mindent megígér, égre-földre fogadkozik, hogy betartja az utasításokat, aztán, mikor kikerül a klinikáról, ugyanott folytatja az ivást, ahol abbahagyta. Végül van, akiknek minden mindegy, semmi sem motiválja az alkoholról való lemondásra, semmi sem győzi meg. Az ilyen betegeken a legnehezebb segíteni – mondja ki a szomorú végszót Juhasz doktornő.

P. Zs.