A csonttörések egynegyedét a csontritkulás okozza

Az idősek betegsége

2004. január 16., 09:00 , 157. szám

Közismert, hogy időskorban komoly veszéllyel jár a csontritkulás, az „elpuhult” csontok ugyanis nemcsak könnyen törnek, de nehezen is gyógyulnak. Mint azt dr. Volodimir Vajdától, az orvostudományok kandidátusától, a megyei kórház traumatológiai osztályának vezetőorvosától megtudtuk, a traumatológiákon kezelt törések egynegyedéért a csontritkulás okolható.

A csontritkulás (oszteo­po­rózis) a csontrendszer betegsége, melynek következtében csekély erőbehatások is gyakran csonttörést okoznak. A betegség idős embereknél, leggyakrabban 50 év fölötti nőknél (a menopauzát követően) fordul elő.

Az idő előrehaladtával szervezetünkben a csontok tömörsége fokozatosan csökken, likacsossá, gyengévé válik. A csontritkulásban szenvedőknél a csontban lévő finom, merev lemezkék fokozatosan elvékonyodnak, a köztük lévő tér kitágul. Ezek a köny­nyebb, törékenyebb csontok hajlamosak arra, hogy az egyébként következménymentes, enyhe balesetek, behatások következtében is eltörjenek.

– Az idős korosztály jelentős része szenved csontritkulásban, de mivel a betegség általában tünetmentes, annak meglétére rendszerint csak a törés bekövetkeztével derül fény. A csontritkulásra jellemző törésfajták – comb­nyak­törés, hátgerinci csigolyatörés – a középkorú és annál idősebb korosztályokban minden harmadik nőt és minden hatodik férfit veszélyeztetnek. Ukrajnában évente közel kétezren halnak meg a súlyos csonttörés okozta szövődmények következtében. Az oszteo­po­rózis röntgen-, ultrahang-, komputeres tomográfiai vizsgálattal diagnosztizálható. Ez nem olcsó dolog, így a széles körű megelőzéshez nemigen alkalmazható – tudtuk meg Vajda doktortól.

A csontritkulásról az orvosok az 1950-60-as évek táján kezdtek többet tudni. Alig néhány évtizede nevezik betegségnek, ami nem a törés, hanem a csontszövet lebomlása következtében alakul ki.

Mi okozza a csontritkulást? A csontszövet életünk során folyamatosan épül, illetve szívódik fel, bomlik le. Szervezetünk normál működéséhez kalciumra van szükség, ám ha valamilyen oknál fogva kevesebb a bejutó kalcium, akkor a hiányt a csontokból felszabaduló kalcium pótolja. A csontok kalciumtartalékainak kimerülésével azután a csontszövet mennyisége is csökkenni kezd. A csontritkulásos betegeknél a csontképződés üteme normális, de a csontfelszívódásé gyor­sult, így a csonttömeg összes­­sé­gében csökken.

A csonttömeg a fiatal felnőttkorban éri el maximumát, majd, kb. 40 éves korban lassú, de folyamatos csontvesztés kezdődik. Az életkor előrehaladtával a szervezet egyre kevésbé képes felszívni a kalciumot a táplálékból. A kalciumhiány pedig fokozott csontfelszívódáshoz vezet. A csonttömegvesztés nem jár fájdalommal.

Miért veszélyeztetettebbek a nők? A nők csontozata eleve köny­nyebb, mint a férfiaké, és a korral elkerülhetetlenül fellépő csontcsökkenés tovább gyengíti csontszövetüket. Emellett a nőknél az ösztrogén és más hormonok hiánya miatt a menopauza kezdetétől a csontvesztés felgyorsul.

– Az időskori csontritkulást megfelelő kalciumbevitellel (étkezés) és szükség esetén kalciumpótlással (gyógyszerek) lehet a legeredményesebben megelőzni. Amerikában például a férfiak negyvenéves kortól napi egy Aszpirin tablettával igyekeznek csökkenteni az infarktus kockázatát, míg a nők rendszeresen szednek kalciumpótló, illetve a kalcium felszívódását elősegítő gyógy­ké­szítményeket. A csontnak szüksége van továbbá foszforra, D-vitaminra is – mondja Vajda doktor.

További kockázati tényező a diéta (nők esetében az ilyen-olyan fogyókúra), a csökkenő fizikai aktivitás, valamilyen kalciumkivonást okozó gyógykezelés, az öröklődés, illetve ha kevés napfény éri a szervezetet (ez okozza a D-vitamin hiányát).

A csontritkulás okozta törés esetén a beteg gyógyszeres kezelést kap, a mesterségesen szervezetbe juttatott kalcium, foszfor és D-vitamin azonban megterheli az emésztőrendszert, és mellékhatásként gyakran vezet emésztési zavarokhoz.

A szervezet számára a legjobb a természetes kalciumforrás. Ilyenek a tejtermékek, ezen belül is a keménysajt (100 gramm termékre kb. 800 milligramm kalcium jut), a bab (100 grammra kb. 130 mg), továbbá a zab- és hajdinadara (grecs­ka), a petrezselyem, a szója. A halhús a kalcium mellett foszfort is tartalmaz, a tengeri káposzta pedig D-vitaminban gazdag

P. ZS.