Dr. Szpásszky Gábor: Piacgazdaságban élünk

Isten éltesse!

2004. január 23., 09:00 , 158. szám

Dr. Szpásszky Gábor 1957. január 21-én született Ökörmezőn. 1980-ban szerzett diplomát a kijevi agráregyetemen, majd közgazdászként dolgozott Cser­novci megyében, Nagy­bak­tán, 1986-óta pedig családjával Nagyberegen él. A Beregszászi Járási Tanács elnökének közgazdasági szaktanácsadója volt 1996-1998 között. 1996-tól oktat közgazdaságtant a szolyvai főiskolán, valamint Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

– Hogyan lett közgazdász?

– A szüleim orvosok, hozzám mégis a közgazdaságtan állt közelebb. Tanáraim biztatására, s mert a reáltantárgyakat kedveltem, az agráregyetemet választottam. Szerintem az ember akkor lehet igazi szakember, ha maga választja a szakmáját, ahogy én tettem.

– Oly sok év távollét után 1996-tól tanít a beregszászi főiskolán. Hogyan sikerült a beilleszkedés?

– Az egyik legnagyobb nehézség számomra a magyar nyelv újratanulása volt magyarként, hisz addig munkahelyemen az ukrán és orosz nyelvet használtuk, a szolyvai főiskolán ukrán nyelven folyik az oktatás.

– Milyen tanárnak tartja magát?

– Szeretek tanítani, de még nem tartom magam olyan kiváló tanárnak, amilyennek elképzeltem. Az oktatás mellett tudományos munkát végzek, könyvírással is kísérletezem, hogy megteremtsem az oktatás alapjait. Most készül a közgazdaságtankönyv, mely két, elméleti és gyakorlati részből állna, hisz az utóbbi időben ennek szétválasztása követelmény. Remélhetőleg 1-2 hónapon belül elkészülök vele. Mindenképpen Kárpátalján szeretném kiadni, és a beregszászi főiskolának ajánlom.

– Véleménye szerint mitől „jó” a diák?

– Az előadások legalább 70%-át hallgassa végig, a gyakorlati órákat 100%-osan látogassa, sajátítsa el a tananyagot, s tudja előadni azt.

– Van jövőjük Kárpátalján a közgazdászoknak?

– Feltétlenül, hiszen piacgazdaságban élünk. A Rákóczi főiskola ráadásul jó szakembereket képez. Problémát legfeljebb az ukrán nyelv elsajátítása jelent végzőseink számára, ami pedig az érvényesülés alapfeltétele itt, Kárpátalján is.

– Hogyan ünneplik a születésnapokat?

– A születésnap mindig is fontos volt számomra, bár az ember, ahogy közeledik az ötvenhez, mind gyakrabban szeretné eltitkolni, hány éves. Családi és baráti körben szoktunk ünnepelni. Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor összejön az egész család.

– Mire büszke?

– Gimnazista lányomra, aki orvos szeretne lenni. Maga választotta ezt a hivatást, s most megpróbálja magas szinten elsajátítani azokat a tantárgyakat, amelyek a célja eléréséhez szükségesek.

ferenczi