Aki 40 emberéletet mentett meg

„Ha adok, szívből teszem”

2004. február 6., 09:00 , 160. szám
Szűcs Tamás és egykori mentőcsapata a Petroszon

Él Ungváron egy volt sportember és hegyi mentő, akit sorsa tolószékbe kény­szerített. A rok­kant férfi most könyveket ír, az ezért kapott honoráriumát pe­dig rendszerint jótékonykodásra fordítja – tudtam meg a rok­kantak megyeszékhelyen mű­ködő Opti­miszt egyesületénél.

A megadott címen rá is találtam a keresett személyre, aki azonban nehezen állt rá, hogy meséljen életéről, hegyi mentős élményeiről. „Csak a munkámat végeztem, nem kell, hogy piedesztálra állítsanak. Ha tehetném, most is a hegyeket járnám és tenném a dolgom” – mondja látszólag dühösen. Azután lassan megengesztelődik, a riportermagnót viszont nem tűri. Mint utóbb kiderül, a szovjet önkény idején eleget faggatták, azóta irtózik a kérdezősködő idegenektől és „jó barátoktól” egyaránt.

Szűcs Tamás 1941-ben született az Ungvár melletti Szob­ráncon. A háború után családját a „íåáëàãîíàä¸æíűé” (megbízhatatlan) kategóriába sorolták, mivel édesapja a hadviselő Magyarország állami tisztviselője volt, anyai ágon pedig volt egy görög katolikus pap rokona, akit Szibériába hurcoltak. Tizennégy évesen maga is megjárta a donbászi „nevelőtáborokat”. Később, mivel neve mellett „êðàñíàÿ ïòè÷êà” (vörös pipa) szerepelt, nem tanulhatott felsőoktatási intézményben.

Kényszerű oroszországi „vendégeskedése” idején ugyanakkor megtanult oroszul, továbbá sziklát mászni, síelni. Fiatalemberként szép sporteredményeket ért el, így lett később hegyi mentő. Dolgozott az Oroszország és Szibéria határán húzódó Urálban, valamint a Kaukázus hegységben. Aktív évei alatt negyven emberéletet mentett meg.

„Szörnyű baleseteknek, tragédiáknak voltam tanúja. Előfordult, hogy a lezuhanó szikla egy férfi mindkét lábát teljesen szétroncsolta. Hogy kiemelhessem, saját késemmel kellett elfűrészelni a szerencsétlen combcsontjait. Másszor egy férfi leszakadt fejét kerestem órákig, hogy a holttestet ne kelljen csonkán hazaküldeni. Volt, hogy magam szorultam lavina alá, és csak két nap múltán találtak rám és ástak ki a társaim” – meséli.

Hősünknek több ízben megfagytak végtagjai. Munkája felőrölte egészségét, az orvosok végül mindkét lábát amputálták. Az I. kategóriás rokkant férfi jelenleg 88 éves édesanyjával él. Kettejük nyugdíja alig éri el a kétszáz hrivnyát.

Tamás nagy melegséggel és tisztelettel említi Szulincsák Sándor és Mészáros Domonkos atyákat, akik rendszeresen felkeresik és elbeszélgetnek vele. Barátságuk mellett talán könyveire és édesanyjára a legbüszkébb, aki a kevésből is olyan jókat tud főzni…

A rokkant hegyi mentő egy ideje írással foglalkozik. Mondatokba önti élményeit, a hegyekben hallott régi legendákat, emberi történeteket. Barátai segítségével eddig két kötete jelent meg nyomtatásban. Ha munkája révén nagyobb pénzösszeghez jut, felét mindig jótékonykodásra szánja. A fűtetlen, szinte égre nyíló lakásban élő rokkant ember fontosnak érzi, hogy adjon a nála is elesettebbeknek. „Tudja, ez szívből jön. Amikor adok, olyankor mindig nyugodtan alszom” – mondja.

Tamás jelenleg harmadik könyve kiadásán dolgozik, amely­ben Kárpátaljához kötődő elbeszéléseit gyűjtötte egybe. Mint mondja, eddig 600 hriv­nyát emésztett fel a kézirat számítógépes feldolgozása, tördelése, korrektúrázása. A kiadóvállalat a napokra ígérte a könyv mintapéldányának elkészítését, amivel Tamás megpróbál további szponzorokat találni a tetemes nyomdaköltség előteremtéséhez, amely 200 példány esetén 1600 hr.

Aki segíteni szeretne Tamásnak, az alábbi bankszámlán teheti meg: Äåðæàâíèé îùàäáàíê Óê­ðà¿íè, Kîä: 093­12­190, ÌÔO: 312356, P/P: 2909­490191.

P. Zs.