Gorbacsovtól a KMKSZ-ig (1.)

Tizenöt éves a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség

2004. február 13., 01:00 , 161. szám
Dalest a Rákóczi-körben (Munkács, 1988)

A nyolcvanas évek gorbacsovi érájának lazuló szorításában máris szervezkedni kezdett a kárpátaljai magyarság, mely több mint négy évtizednyi elnyomatás után kultúrájának ápolását, közösségi és egyéni jogainak érvényesítését szomjúhozta.

A nyolcvanas évek végén, mikor még javában dúlt honunkban a szocializmus, számos magyarlakta településen alakultak művelődési körök, hogy teret adjanak a magyar szónak, kultúrának – pl. az ungvári Drávay Gizella, a beregszászi Illyés Gyula, a nagyszőlősi Bartók Béla, a salánki Mikes Kelemen, a gáti Kovács Vilmos Kör.

„Az egyik legelső közösségi összejövetelre Munkácson került sor 1987-ben. Szorongtunk vagy százan egy 50 férőhelyes teremben, Popovics Béla és Gulácsy Géza tartott előadást a munkácsi várról, Krüzsely Ká­roly áriákat énekelt. Politikáról nem esett szó, de valahogy benne volt a levegőben – emlékszik vissza a 80-as évek végére Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke. – A többi művelődési kör megalakulásával azután hol az egyik, hol a másik közösség rendezvényén töltöttük a hétvégénket, és igyekeztünk „megváltani” a világot. Jellemző ugyanakkor a korra, hogy a „Csók anyu” c. magyar filmet nem engedte bemutatni a cenzúra, és ugyancsak Ungváron, a Dinnyés-esten felvevőmagnó esett ki az egyik „hallgató” kabátzsebéből. Akkoriban ugyanis mindent és mindenkit megfigyeltek, mindenről jelentést írtak az arra »hivatottak«.”

Amint rendszeressé és elfogadottá váltak a magyarság kulturális köreinek rendezvényei, mindinkább nőtt az igény egy az egész kárpátaljai magyarságot tömörítő és képviselő szervezet megalakítására. 1989 januárjában Ungváron megalakult az ukrán Sevcsenko Anyanyelvi Társaság, s ennek kapcsán többen felvetették, hogy a magyarságnak is meg kellene szerveznie a maga hasonló érdekvédelmi szervezetét. Az ukrán szövetség megalakulása igazolta, létre lehet hozni egy nemzetiségi alapon működő társadalmi szervezetet közvetlen állami, illetve pártközreműködés nélkül.

Különböző „tömörülési” verziók születtek. Volt, aki szerint a magyar szövetségnek a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségén belül kellett volna működnie, mások a Sevcsenko Társaság magyar szekciójában gondolkodtak, egy harmadik elképzelés szerint pedig a már működő kulturális körök vezetőiből álló tanács feladata lett volna a kárpátaljai magyarság életének megszervezése.

Hamarosan megalakult egy értelmiségiekből, diákokból álló kezdeményező csoport, mely nekilátott a leendő szövetség alapszabályának és programjának kidolgozásához.

„Az alapszabály első változatát az időközben elhunyt Kozma Endre, az Ungvári Állami Egyetem magyar tanszékének budapesti vendégtanára készítette, én és néhány kollégám – Debreceni Mihály, Dupka György, Jánki Endre, Perduk János – tulajdonképpen ezt csiszoltuk tovább a Kárpáti Kiadó szerkesztőségében (korábban vármegyeháza) – emlékezik vissza a 15 évvel ezelőtti eseményekre Varga Béla, a KMKSZ alapítóinak egyike, az Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség vezetője. – A szövetség nevével kapcsolatban akadt némi probléma. A megyei pártbizottság megbízottja (aki ma már Magyarországon él) ragaszkodott ahhoz, hogy az újonnan létrehozandó szervezet nevébe bekerüljön a „szocialista” jelző. Nekem jutott a „megtisztelő” feladat, hogy valamiképpen lebeszéljem a felülről ránk kény­szerített elgondolásról. Végül arra kértem, fejtse ki a „szocialista” szó értelmét, annak belső tartalmát. Nem tudta. Maga is belátta, nincs értelme erőltetni a dolgot. A me­gyei pártbizottságból később „leszóltak” a tankönyvszerkesztőség néhai vezetőjének, Ivas­ko­vics Mihálynak, hogy „nézzen a körmünkre”. Ám ő kiállt mellettünk, és végül is nem került sor semmiféle retorzióra”.

„Téved, aki azt hiszi, hogy a KMKSZ megalakulása egy tervszerűen végrehajtott folyamat vagy akció eredménye volt – hangoztatja Fodó Sándor, a KMKSZ első elnöke, aki azóta is a sors ajándékának tartja, hogy az 1989. februári alakuló ülés napja egybeesett születésnapjával. – Az alakuló ülést számos megbeszélés, egyeztetés előzte meg, s voltak, akik „hiva­talból” igyekeztek nyomást gyakorolni rám és barátaimra. Bár a KMKSZ alakulásánál a legkülönfélébb beállítottságú és meggyőződésű emberek bábáskodtak, abban egyetértés mutatkozott, hogy kihasználva a kínálkozó helyzetet, ne pusztán egy kulturális gyűjtőszervezetet hozzunk létre, hanem valódi érdekvédelmi tömörülést, mely felvállalja a magyarság kérdéseinek megjelenítését az élet minden területén.”

(Folytatása következik)