Gorbacsovtól a KMKSZ-ig (2.)

Tizenöt éves a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség

2004. február 20., 01:00 , 162. szám

Az előző számunkban taglalt előzmények után került sor a Kárpát-medence legelső magyar kisebbségi érdekvédelmi szervezete, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alakuló ülésére 1989. február 26-án Ungváron. A Tudományos Ismeretterjesztő Társaság (TIT) 300 férőhelyes ungvári nagyterme zsúfolásig megtelt azon a vasárnapon, a későn érkezők a folyosón állták végig a többórás alakuló ülést.

Keresztyén Balázs nyugalmazott pedagógus, helytörténész: „Annak idején sokat vártunk a szövetség létrejöttétől. Reményteljes időket éltünk, örültünk egymás sikerének, a magyarság feléledésének. A nagyszőlősi Bartók Béla Művelődési Kör már a szövetség megalakulása előtt is szervezte a város magyarságát. A Perényi-kastélyban működő Tanítók Házában rendszeresen szerveztünk kulturális programokat. Vendégünk volt ifj. Bartók Béla, R. Várkonyi Ágnes, Berecz András és még sokan mások. A lényeg, hogy volt alapja, igénye a szövetség létrejöttének, ahogy ma is szükséges a működése”.

„Felemelő élmény volt a közgyűlés. Megmozdult Kárpátalja magyarsága. Mindenekelőtt azok jöttek el, akik fontosnak tartották a korábban sanyarú helyzetű kárpátaljai magyarság sorsát, s felelősséggel viseltettek jövője iránt. Tulajdonképpen itt kerültek először nyilvánosság elé a magyarság problémái, történelmi sérelmei, melyeket 1944 óta szőnyeg alá söpörtek. A kárpátaljai magyar férfiak elhurcolásának kérdésköréről ezt megelőzően például csak suttogva lehetett beszélni, és ekkor fogalmazódott meg az is, hogy a kárpátaljai magyarság igenis része a magyar nemzetnek, s a magyar kormány vállaljon felelősséget a határon túli magyar nemzetrészekért. Sokunk eufóriájával párhuzamosan voltak azonban hátráltatói is a szerveződésnek. Pl. azok, akik mondvacsinált okokra hivatkozva kifogásolták a megválasztandó elnök személyét. Az esemény hordereje azonban megkérdőjelezhetetlen volt, és az a korosztály, amely részese lehetett, valószínűleg nem felejti el azt az élményt” – mondja dr. Soós Kálmán, a KMKSZ Ungvári Járási Középszintű Szervezetének elnöke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora.

„Sokan kérdezik, honnan tudtuk az akkori viszonyok ismeretében, hogy kire számíthatunk az alakuló közgyűlésen – emlékezik Fodó Sándor, a KMKSZ megálmodója, akit az alakuló gyűlésen egyhangúlag választottak meg a szervezet első elnökévé. – Ma már szinte hihetetlen, mekkora volt akkoriban a lelkesedés, s bár mindvégig tartottunk valamiféle provokációtól, s tudtuk, hogy a legkülönfélébb meggyőződésű és indíttatású emberek ülnek a teremben, az alakuló közgyűlés mégis valami hihetetlen egységet produkált, ami a létrehozandó szervezet jellegét, vezetőinek személyét és céljait illeti. Ha történtek is próbálkozások a gyűlésen, hogy eltántorítsák az összegyűlteket szándékaiktól, azokat olyan egyöntetűséggel utasította el a tömeg, hogy egy pillanatra sem volt kétséges a gyűlés szándéka és sikere. Ennek tudható be többek között, hogy bár korábban felmerült a lehetősége egy államilag finanszírozott és kontrollált kulturális szervezet létrehozásának, az egybegyűltek végül ingadozás nélkül egy független, a magyarság érdekvédelme iránt elkötelezett szövetség létrehozása mellett döntöttek, melyben nem a hatalom által elismert pártfunkcionáriusok jutottak vezető szerephez.”

Az eseményen az Ungvári Állami Egyetem jó néhány akkori diákja is részt vett.

„Elsőéves egyetemistaként Fodó Sándor tanár úr hívására természetesen ott voltunk az alakuló ülésen – emlékszik vissza 1989 telére Hutterer Éva főiskolai tanár, a KMKSZ Ráti Alapszerveze­tének elnöke. – Akkor persze nem éreztük át teljes egészében a történések jelentőségét, súlyát. Talán azért sem, mert a mi korosztályunk már egy „szabadabb” légkörben érettségizett, lett egyetemista. Kulturális téren ugyanakkor talán még többet is láttunk, tapasztaltunk, mint a mai fiatalok, mivel a gorbacsovi nyitás éveiben számunkra minden egyes nyugati film, olvasmány az újdonság erejével hatott. A gyűlésen átéltek azonban mindnyájunk számára meghatározóak voltak.”

Id. Sari József, a KMKSZ választmányának tagja maga is felszólalt az alakuló ülésen: „Valami olyasmit mondtam, hogy a kárpátaljai magyarság embertől emberig tartotta a kapcsolatot, így védte évtizedeken át önazonosságát, nyelvét, kultúráját. A 15 éve életre hívott szervezet sok ember korábbi erőfeszítésének eredménye. Közös érdekünk, hogy most mi is képesek legyünk helytállni. Ma sem élünk könnyű időket. A taglétszám azonban nem csökken, az emberek nagyon is tisztában vannak a helyzettel, és nem állnak át a «másik oldalra».”

Zseliczky József pedagógus, költő: „A KMKSZ a kárpátaljai magyarság érdekvédelmét tűzte zászlajára, amihez 15 éve tartja magát. Mutasson valaki még egy szervezetet, amely 15 éve kimondott, leírt céljait ma is fel tudja vállalni, és ami ennél is fontosabb, meg tud nekik felelni. Hát a KMKSZ ilyen. Alapszabályát bárki szabadon elolvashatja és összevetheti azzal, amit ma is képvisel a szövetség”.

Amikor az alakuló közgyűlés jelentőségére kérdezünk rá, valamennyi visszaemlékező egyetért abban, hogy a kárpátaljai magyarság színe-java ott volt a TIT üléstermében, azok, akik az elmúlt másfél évtized minden megpróbáltatása ellenére kitartottak a magyar ügy mellett. „Az akkor lerakott elvi, erkölcsi alapok tartósságát és helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az eltelt másfél évtized megosztási kísérletei, a létrehozott ellenszervezetek propagandája ellenére a KMKSZ tagsága a kezdeti néhány száz főről mára negyvenezerre növekedett – mondja Fodó Sándor, aki ma a szövetség tiszteletbeli elnökeként testesíti meg a folytonosságot a KMKSZ-ben. – Ez a tény évről évre újra bizonyítja számomra, hogy helyesen cselekedtünk 15 évvel ezelőtt.”

P. Zs.