„Soha, senkit nem kapacitáltunk a Szövetségbe való belépésre”

Tizenöt éves a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (3.)

2004. február 27., 09:00 , 163. szám
A szürtei magyar helységnévtáblák felállítói 1989-ben

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség 1989. február 26-i alakuló gyűlését, majd a szövetség hivatalos bejegyzését (június 20.) követően kezdetét vette a szervezet építésének folyamata. A tagság létszáma folyamatosan nőtt, a kulturális szövetség rövid időn belül Kárpátalja legnagyobb társadalmi szervezetévé nőtte ki magát.

„A szövetség nagyszőlősi járási középszintű szervezetének alelnökeként magam is résztvevője voltam néhány alapszervezet megalakulásának. Az elv az volt, hogy felülről nem „csinálunk” alapszervezeteket, csak oda megyünk, ahová hívnak. Amíg helyben nem szervezkedtek, addig mi soha senkit nem kapacitáltunk a szövetségbe való belépésre – emlékezik a 15 évvel ezelőtti eseményekre Mi­lo­ván Sándor, a KMKSZ alelnöke. – Kezdettől nagy volt a lelkesedés. Az első alapszervezeti gyűlések hangulatát általános bizakodás jellemezte. Az emberek akkoriban a politikai változáson túl a gazdasági fellendülésben is reménykedtek. A falvakban az emberek máig eljárnak a közgyűlésekre, fogékonyak az aktuális magyar ügyek iránt. Ügy, tennivaló pedig mindig van bőven, és talán épp ez a folytonosság viszi előre a KMKSZ-t ma is.”

A KMKSZ megalakulásának pillanatától kiemelt feladatként kezelte a magyar történelmi helységnevek visszaállításának ügyét, szorgalmazva a névváltoztatások alapelveinek kidolgozását, majd sürgetve a vonatkozó döntések meghozatalát a kárpátaljai megyei tanácsban. A folyamat, ha vontatottan is, de megindult. Az ukrán parlament döntése nyomán 1991-ben elsőként Eszeny és Tiszaás­vány kapta vissza történelmi nevét.

„A magyar települések történelmi nevének visszaállítása többéves folyamat volt – meséli dr. Soós Kálmán, a KMKSZ Ungvári Járási Középszintű Szervezetének elnöke. – A KMKSZ kezdeményezésére a szövetség helyi alapszervezetei kérelmezték a megfelelő hatalmi szerveknél a magyar községek eredeti nevének visszaadását. A legkirívóbb esetek közé tartozott az ungvári járási Eszeny (ßâîðîâî) és Tiszaásvány (Ìèíå­ðàëüíîå), amelyeknél a falvak „szlávosított” nevének semmi köze nem volt a korábban, évszáza­dokon át használt helységnévhez. Jómagam akkor a Szovjet Hungarológiai Központ igazgatóhelyetteseként dolgoztam. Amikor a helyi községi tanács jóváhagyta a névváltoztatást, a hungarológiai központot kérték fel a történelmi nevek hitelességének véleményezésére. Fontos momentum, hogy a KMKSZ kezdeményezésére Ungváron nagyszabású konferenciára került sor a Magyar Tudományos Akadémia szakértőinek és a helyi illetékesek bevonásával. Ez a szakértői bizottság dolgozta ki a magyar helységnevek helyesírásának kritériumait, tudományos alapra helyezve a névadást, ez azonban később módosításra került.”

Szürtében nem várták meg a hivatalos engedélyeztetést. A KMKSZ színeiben mandátumhoz jutott járási képviselők hónapokig hiába kérvényezték a magyar falu­névtáblák elhelyezésének engedélyeztetését. A válasz mindannyiszor kifogásokból és faramuci kikötésekből állt. A kommunista párt illetékesei azt mondták, kiírhatják latin betűkkel, hogy „Sztrum­kiv­ka”, de hogy Szürte, azt nem.

1989 novemberében az alapszervezet aktivistái úgy határoztak, maguk készítik el és állítják fel a magyar nyelvű falutáblákat. „A Szürte és Téglás feliratú táblák pár nap alatt készültek el. November 19-én, vasárnap közel húsz ember dolgozott azon, hogy a négy tábla egyszerre kerüljön a helyére. Korábban azt az utasítást kaptuk, ha lesz is latin betűs névtábla, annak betűméretben azonosnak kell lennie a cirill betűs táblával. Végül az M betűt vettük alapul, s a latin betűs felirat így mégiscsak nagyobbra sikeredett. A négy tábla operatív elhelyezésén közel húsz ember dolgozott. A táblák cirka három óra múltán ott álltak a cirill betűs névtáblák alatt. A történethez tartozik, hogy akkoriban ment a nagy jugoszláv „biznisz”. Az egyik orosz „turistabusz” sofőrje, látva a latin betűs névtáblát, meg is kérdezte: „Mi az, már a határ túloldalán vagyunk?!”. A járási ügyész már másnap figyelmeztetést küldött, hogy le kell venni a táblákat, amit persze nem tett meg senki” – emlékszik visz­sza Katkó László, a nagy­dob­ro­nyi Irgalmas Samari­tánus Gyermekotthon igazgatója, a KMKSZ Szürtei Alapszerveze­tének első elnöke.

A nem akármilyen eseményt fényképen is megörökítették a „táblakészítők”. Az egyik fotóereklyén (lásd felvételünket) Szürte akkori legidősebb lakosa, a 96 éves Gál Ignác is látható. A fáma szerint Ignác bácsi, szemrevételezve a „nagy művet”, úgy találta, hogy minden jól van, csak a „hosszú nevű” cirill betűs tábla nem hiányzik a Szürte felirat fölé…

(Folytatása következik)