Bereg vármegyei honvédek a szabadságharc után

A szabadságharcra emlékezünk

2004. március 12., 01:00 , 165. szám
Ekkel György beregszászi síremléke

Dercsényi László királyi tanácsos, Bereg vármegye honvédegyletének elnöke 1889-ben körlevelet intézett a vármegye körjegyzőihez, kezdeményezve a szabadságharc idején alakult honvédegylet újraszervezését. A harcokat túlélt honvédekről Bereg vármegye valamennyi körjegyzőségében listákat készítettek és továbbították azokat az egylet beregszászi székhelyére. Dercsényi László és Ekkel György honvédegyleti alelnök mindent megtettek, hogy a volt honvédeket honvédigazolványokkal lássák el, illetve segélyekben részesítsék. Az ő munkájukról nyújtanak információt a Kárpátaljai Megyei Levéltárban őrzött korabeli iratok (leltári szám: F. 1205.).

Az iratokból kiderül, hogy az 1848-ban szervezett 115. honvédzászlóalj első századát többek között az alábbi településekről toborozták: Ab­ranka, Bilke, Bárdháza, Bukovina, Duszina, Fornos, Kisfalud, Kövesd, Lu­hova, Hát­meg, Hra­bo­nicza, N.-Gut, Misz­ticze, Pud­polócz, Sztán­­falva és Szajkófalva.

Főtisztjeit 1849. június 18-án neveztették ki a felelős magyar minisztérium által. Zászlóaljparancsnok: Ilosvai Rezső. Tisztek: László István és Ács Mihály főhadnagy, Láday Bálint hadnagy, Mis­kolczi Pál őrmester (Zápszony), Darcsi András tizedes (Fornos).

Megható az a Sztrabicsón, 1895. május havában kelt levél, melyet Pap János bíró, Lukecsa János főesküdt, Husza Sándor körjegyző és Hegela Mihály görög katolikus pap fogalmaz és küld el Der­csényi Lászlónak Beregszászba. Ők nemcsak igazolványt, hanem anyagi segítséget is kérnek két Sztrabicsón élő idős honvédnek.

Idézet a levélből: „Miczák András 72 éves, valamikor gulyás volt. Visszaemlékezéseiben úgy mesélte: „Pétervásárnál az osztrákoktól többedmagammal átszöktünk a forradalmi csapathoz, káplár voltam, most semmi vagyonom, nagy szükségben élek.” Lukecsa András, aki valamikor napszámos volt, közlegényként harcolt a szabadságért Eperjesnél, Lőcsén, a kassai hegyekben, és ott volt Világosnál, a fegyverletételnél is.”

Szaxun Antal új­dá­vidházai görög katolikus pap levelében az ungvári Popovics Atha­názról ír. A bizonylat szerint a 18 éves diák a tanulóképezdét otthagyva a munkácsi várban lévő nemzetőrökhöz vonult be. Tűzmester lett belőle. A szabadságharc után Oroszvégen lakott.

A lengyel légió Munkácson alakult meg. A légió egyik katonájának leveléből tudhatjuk meg, hogy egyik, valamikor Lengyel­országból menekült tagja Haran Pál néven tartózkodott az országban, és ezen a néven állt be a légióba. Az 1848-as év végétől nehéz napokat élt meg a harmadik hadtestben, egészen Temesvárig csatázott.

„Az igazolványkérelem idején mint 70 éves öregember kisbirtokomon megvonulni és életemet befejezni óhajtom, de míg ez megtörténik, forró kívánságom az, hogy a megyei honvédegylet kebelébe mint igazolt tagja a Magyar Szabadság harcának felvéve legyek.” Saját kezű aláírás: „Tisztelettel: Harajtyák Pantilion, előbb Haran Pál, ru­nó­falvi lakos és volt 1848–49-es honvédtizedes.”

Rétfalvi József, a lengyel légió verbunkosa – később futár a minisztériumnál – az összeírás idején elszegényedett földbirtokos Bor­zsován.

Dercsényi László királyi tanácsos, honvédegyleti elnök számos egyleti tagot delegált Budapestre az 1895. szeptember 24-én megtartott Országos 1848–49-es Honvédgyűlésre, ahol Ekkel György mellett Buzát Károly, Kerekes Károly és Bercsényi Antal méltatta Bereg megye honvédeinek dicsőségét.

Máté Magda