„Hitet kívánok a társulatnak”

Március 27. – színházi világnap

2004. március 26., 01:00 , 167. szám
Születésnapi előadás a beregszászi színházban

A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Szín­­ház idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. A jubiláló társulat 1994-es „kezdő csapatának” tagjait a színházi világnap alkalmából kérdeztük saját színházukról, annak elmúlt tíz évéről és reményük szerinti jövőjéről.

Varga József: „Az első négy-öt év az indulási nehézségek jegyében telt. A mese- és kabarédarabok néhány szereplős, kevés térigényű darabok voltak, ugyanakkor mobilak voltunk, és Kárpátalja-szerte szinte bárhol fel tudtunk lépni. A következő 5 év már egy másik történet. Megjöttek a fiatalok, elkezdtünk nagyobb darabokat játszani. Ismertté váltunk a színházvilágban, egymást követték a díjak, szakmai elismerések. A jövőt illetően nehéz kívánságokat megfogalmazni, legfeljebb annyit, hogy ne legyen rosszabb, mint az utóbbi öt év volt, s legyen olyan közönségünk Kárpátalján, melynek „nincs kabát a lelkén”.”

Tóth László színművész: „A mi társulatunk jó csapat. Van benne akarat, lendület. Az elmúlt tíz évben szerintem megálltuk a helyünket, s bár volt, amit másként szerettünk volna, egyértelműen sikeresnek érzem a mögöttünk lévő időszakot. Örülünk annak, hogy elkezdődött a színházépület felújítása, és reméljük, az ígéretek meg is valósulnak. A meleg, komfortos, otthonos színház mindannyiunk álma. Fontos a „saját”-érzés, értve ez alatt nemcsak a színházat, hanem a közönséget is. Azt a közönséget, amely miattunk néz meg egy-egy előadást. Azt kívánom a következő tíz évre, hogy valamennyien maradjunk a szakmában és csináljuk azt, amit szeretünk.”

Szűcs Nelli színművész: „Áprilisra várom második gyermekünket, így pillanatnyilag egyedül az jár az eszemben, hogy legyen végre annyi szabadidőm, hogy pihenni tudjak, és egészségesen világra hozhassam a picit. A beregszászi jubileumi és a budapesti utolsó Bánk bán előadás erejéig most még a színház kap prioritást az anyasággal szemben, ám azután szeretnék csak és kizárólag kismama lenni. Az elkövetkező tíz évet pedig majd meglátjuk.”

Trill Zsolt színművész: „Én elsősorban azt szeretném, ha lenne végre fűtés a színháztermünkben, mert hidegben nem lehet színházat csinálni. Másodsorban fontosnak tartom, hogy a darabválasztás, a rendezés, az előadás-építés továbbra is kizárólag a rendező és a társulat ügye legyen. Harmadrészt, kívánom, hogy a színháznak egészséges társulata legyen, olyan, amellyel lehet együtt dolgozni.”

Vidnyánszky Attila rendező: „Az elkövetkezőkre is annyi hitet kívánok a társulatnak, amennyi ezt az elmúlt tíz évet jellemezte.”

Popovics Zsuzsanna

A színházi világnapot 1962 óta méltatják annak emlékére, hogy 1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnapról A Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése határozott 1961-ben.

A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.