Babits Mihály: Ha nem vagy ellenállás...

2004. április 9., 02:00 , 169. szám

Úgy élj, hogy a lelked is test legyen,

melyen színeket ver vissza a nap.

Foglalj magadnak tért a levegőből,

határozott helyet az ég alatt.

 

Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás.

Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!

Őrizzed árnyékodban szent, komoly

s nyugodt dolgok biztos lélekzetét.

 

Úgy élj, hogy a lelked is test legyen!

Fordíts hátat a politikus vének

karának, s szögezz mellet a bolond

fiatalok gyanakvó seregének.

 

Vesd meg a lábad, az idő gonosz

s egy bal léptedre les már a vadon.

Ne táncolj minden ősz füttyére, mintha

virág volnál a saját sírodon.

 

Ha meghalsz, a lelkedből is virág nő

s ing-leng a hitvány jövendők szelében.

De makacs csontod a virág alatt

üljön súlyosan és keményen.

 

Babits Mihály verse a mindenkori emberi küz­dés természetéhez szól hozzá. Azt a titkot is feszegeti, hogyan jön létre a személyiség és miképpen tud megmaradni legjobb hite szerint annak, ami­vel, akivel azo­nosnak hiszi önmagát. Mindehhez – mondja a költő – igen erős elhatározásra van szükség. „Úgy élj, hogy a lelked is test legyen” – tanácsolja, s ebben a tanácsban az is bennefoglaltatik, hogy az ember csak ilyenformán, csak ilyen kemény kiállással tud érvényesülni.

Kétszer is megismétli ezt a sort, és másodszori előfordulása után a „politikus vének” karával való szembenállásra szólít fel, de ugyanitt ugyanilyen hangsúlyos az is, hogy a „fiatalok gyanakvó seregének” szintén ellent kell állni. Tehát korosztályi gondok közepette is meg kell tudni állnia a helyét a léleknek. Ezért kulcsszó itt az ellenállás. Az a kifejezés, amely emberi, politikai, hitbéli, önazonossági gondokat úgy old meg, hogy a lélek nem táncol „minden ősz füttyére”.

Penckófer János