Játék szabályok nélkül?

Mi lesz veled, politreform?

Csütörtökig (április 8.) az ellenzéknek kellett a csodában reménykednie, hogy a politreform, azaz az alkotmánymódosítás lejtőn felfelé kapaszkodó járgánya elakadjon. Miután azonban az alkotmánymódosításra 300 helyett csak 294-en szavaztak a parlamentben, most már Medvedcsukéknak van felsőbb beavatkozásra szükségük, hogy az említett metaforikus jármű újra elinduljon és ne csússzon vissza.

A kudarc okozói között Litvin házelnököt kell megemlíteni első helyen a döntések szabályosságának legalább a látszatához való ragaszkodása, valamint a kompromisszumokra való törekvése miatt. Ezzel magyarázható, hogy normális gombnyomásos szavazásra került sor és nem cédulásra. Valamint az is, hogy világosan tisztázták a szavazás előtt, kik azok, akik nincsenek jelen, így az ő kártyáikkal nem lehetett szavazni tömegesen. 5 távollévő gombját így is megnyomták.

Moroz és a szocialisták egy híján leszavaztak az alkotmánymódosításra, a pártelnök mégis hozzájárult a kudarchoz azzal, hogy újabb követeléseket támasztott. Szan Szanicsnak ugyanis nemcsak a rendszer megváltoztatásával kell törődnie, hanem az imidzsével is. El kell kerülnie a túlzott hatalompártiság látszatát és azt is, hogy politikai naivát játsszon, akit folyton átvernek a Medvedcsuk-féle dörzsölt nagy játékosok. Ezért kellett előállni a követeléssel, hogy az alkotmánymódosítás csak az elnökválasztás után lépjen hatályba. Enélkül ugyanis Kucsma elnök feloszlathatta volna a jelenlegi parlamentet és a régi választási törvény szerint hozhatott volna össze egy a mostaninál is kezesebbet – hogy csak egyet említsek a lehetséges trükkök közül. Így Moroz kötötte az ebet a karóhoz, Litvin pedig engedett, s végül ez a variáns lett szavazásra bocsátva.

Jelenleg Medvedcsukék egy újabb szavazásért lobbiznak, többek közt éppen arra hivatkozva, hogy olyan variánst szavaztak meg, amely nem volt napirenden. Most bezzeg jól jönne egy Szentírás-szerű házszabály. A kézfelemelős szavazással az alkotmánymódosítás első körében azonban épp a hatalom járult hozzá a procedúrák semmibe-vételéhez. Ha sikerülne is kierőszakolni egy újabb szavazást, ezúttal az eredeti tervezet alapján, arra már Morozék sem szavazhatnának, és az eredmény tovább távolodhatna az áhított 300-as határtól.

A történet legérdekesebb része egyébként épp a körül a kérdés körül forog, hogy hová lettek a hiányzó szavazatok. Juscsenkóék és Tyimosenkóék a papírforma szerint kihúzták a kártyáikat (vagyis jogilag hiányoztak), de az ő szavazataikra nem is számított senki. A baloldal – a kommunisták és szocialisták – 2 képviselő híján leadta szavazatait. A többség bizonyult tehát képtelennek a szükséges voksok biztosítására. Hat képviselő szavazatára lett volna szükség az áhított eredmény eléréséhez, és 14-en hiányoztak a teremből: köztük olyan figurák, mint Volkov, az emlékezetes 2000-es népszavazás értelmi szerzője, vagy az idősebb Derkacs, volt titkosszolgálati főnök.

Ukrajnában elképzelhetetlen, hogy ne merüljön fel a felsőbb jóváhagyás gyanúja mint az ilyen "játékosok" cselekvéseinek az indoka. Azt is nehéz elképzelni, hogy a 24 függetlenből csak 6-ot sikerült meggyőznie a hatalomnak. Alapjában véve tehát a politreform kudarcát Kucsma elnök döntésével vagy a hatalom látványos meggyengülésével lehet magyarázni. Mindkét esetben Medvedcsuk személyes kudarcáról van szó.

Az ukrán politikában is szünet állt be a húsvéti ünnepekkel. Ezután gyorsan kiderül majd, hogy fel lehet-e támasztani a politreformot. Miután azonban ennek csekély a valószínűsége, sorra kerülhet annak az eldöntése is, hogy a hatalom a Kucsma 3, vagy az "örökös" hadműveleti terv szerint fog-e eljárni a továbbiakban.

Sz. K. M.