Ungvár első írásos említése

Ungvár (hivatalosan Uzshorod) Kárpátalja egyik legősibb települése. Történelmi fontosságát elsősorban kedvező földrajzi fekvésének köszönheti, mégpedig az Uzsoki-hágóhoz vezető útvonal ellenőrzése révén. Nevével viszonylag gyakran találkozunk magyar középkori krónikákban, ám első írásos említése mégis egy arab földrajztudós, al-Idrisi nevéhez fűződik.

Közismert, hogy az Anonymus által írt "Gesta Hungarorum", amely az 1200-as évek elején készülhetett el, egy egész fejezetet szentel Ungvárnak. Ebből megtudhatjuk, hogy az ungi várban székelő Laborc nevű kapitány, a helyi szlávok vezetője, Álmos elől menekülni akart, de egy folyónál a vezér katonái elfogták és felakasztották. S bár a régészeti kutatások eddig nem igazolták az ungi vár IX. századi létezését, az Anonymus által leírtakra mindmáig előszeretettel hivatkoznak nemcsak az ismeretterjesztő és útikönyvek szerzői, hanem "szolid" tudósok is. Sőt, éppen ezen adat alapján 1993-ban (harmadik nekifutásra, 1972 és 1982 után) hivatalos szinten is megünnepelték Ungvár alapításának 1100 éves jubileumát. (Egy múlt évi elnöki rendeletben, amely kárpátaljai kitüntetésekről rendelkezik, furcsa módon már negyedszer találunk utalásokat Ungvár millecentenáriumára.)

Az Anonymus utáni krónikaírásban Ungvár neve még egy fontos történelmi eseménnyel kerül kapcsolatba: az 1085-ös Kapolcs-féle kun betöréssel, melynek nyomán elpusztították Ung és Borsova várak "provinciáit". Ennek az adatnak már hitelt adhatunk, ugyanis mind Ungváron (a Várhegyen), mind Mezőváriban (ahol a történelmi borsovai vár állt) régészeti leletek bizonyítják, hogy a XI. században ott már megvoltak az erődített települések, a földvárak. Ettől függetlenül Ungvár legkorábbi írásos említése majd egy évszázaddal későbbre keltezhető.

A XII. században a távoli Szicíliában normannok uralkodtak. Egyik királyuk, II. Roger (1130-1154) palermói udvarában rengeteg európai és ázsiai utazó, kereskedő, lovag fordult meg. A tőlük szerzett adatokat a király egy arab földrajzos, al-Idrisi (?-1161 vagy 1165) közreműködésével összegezte. Ez utóbbiról ismert, hogy Cordovában tanult, rengeteget utazott. Valamikor 1138-ban telepedett le Palermóban és állt II. Roger szolgálatába. 15 éves közös munkájuk eredményeként összeállítottak egy világtérképet, amelyet egy kb. 3,5 x 1,5 méteres ezüst lapra véstek (1160-ban a térképet széttörték és széthordták), és ehhez Idrisi írt egy nagy művet. Ez "A horizontok bebarangolása után vágyók mulatságának könyve" vagy rövidebben "Roger könyve", s 1154-re készült el. A könyvhöz 69 térképlap is tartozik, amelyek együtt alkotják a néhai ezüst világtérképet. Magyarország területének a leírása az úgynevezett hatodik klimában található, annak a második és harmadik részében. Az Ungvárról szóló passzus a harmadik részben van (Idr

isi művének Magyarországra vonatkozó részeit Elter István fordította magyar nyelvre), s így hangzik: "Wál. b. h. (=Gyulafehérvár) városától H. n. k. b. r. (=Ungvár) város nyugat felé ötnapi járóföldre van. H. n. k. b. r. (=Ungvár) nagy és virágzó város, B. l. w. n. y. h. (=Lengyelország) földjével határos."

Az idézetből láthatjuk, hogy a város történelmi neve Ungvár. Ilyen néven ismerték a várost egészen a XIX. századig. A XIX. század első felében az oroszok (nagyoroszok) Uhnak, a csehek és szlovákok Uhvárnak is kezdik nevezni, majd az 1840-es évektől megjelenik az Uzshorod szó, amelyet az 1860-as évekig szporadikusan használ a helyi moszkofil ruszin papság egy része. Ám az új, mesterséges név nem tudott gyökeret verni. Erre csak 1919-után került sor. A lényeg azonban az, hogy szűkebb pátriánk székvárosa – Ungvár – büszke lehet arra, hogy már a XII. században felkerült a világtérképre.

Kobály József,