A főbb tápelemek ellátottsági szintjének megítéléséről és a tápelempótlásról

Május a gyümölcsösben

2004. május 7., 10:00 , 173. szám

A gyümölcsfáknál csakúgy, mint minden termesztett növény esetében, meghatározó a megfelelő tápelem-ellátottság. Egyes elemek hiánya komoly problémákat okozhat gyümölcsfáink valamennyi fejlődési fázisában.

Amikor tápelemekről beszélünk, külön kell választanunk az ún. makro- és mikroelemeket.

Makroelemek hiánytünetei: a levelek aprók, sárgulnak, később piros vagy sárga foltosak lesznek, a gyümölcsök aprók, és rosszul eltarthatók, rövid és vékony hajtások keletkeznek. Nagymértékű hiány esetén felléphet a levélhullás, a gyümölcsméret kicsi, és a nem megfelelő cukor/sav arány ízromlást idéz elő; a gyökérzet nem fejlődik, a hajtáscsúcsok elrohadnak.

Mikroelemek hiánytüneteként megemlíthetők a teljesség igénye nélkül: levélsárgulás, virághullás, kötődési zavarok, termésméret-csökkenés, terméketlen hajtások keletkezése.

Az alábbi felsorolásból egyértelmű, hogy nagyon fontos a folyamatos tápanyagszint-felmérés és az esetleges hiánypótlás. A tápanyagszint-felmérés elterjedt módszerei a következők: a talaj tápanyagállapotának vizsgálata, a levél és egyéb szervek vizsgálata, a fák terméshozamának ellenőrzése.

Talajvizsgálat:legjobb módszer a talajjellemzők laboratóriumi értékelése, amihez szabályosan elvégzett talajvizsgálatra van szükség.

A talajmintavétel általános szabályai a következők: Egynemű területről 700 m2-enként (üzemi termesztésben) azonos helyről mintát veszünk, eltérő területről talajfoltonként. A mintákat 60 cm mélységig vesszük 20 cm-es rétegenként, az egy talajrétegből származó minta 2 kg. Az azonos mélységből származó mintaegységeket összekeverjük, és a keverékből kivesszük az átlagmintául szolgáló 2 kg-ot. A talajmintákat mélységszelvényenként külön-külön csomagoljuk, ráírva a származási helyet és a mélységet, ahonnan vettük, esetlegesen a termesztési körülményt és a termesztési célt, majd laboratóriumban kiértékeltetjük.

A levélmintavételnél célszerű az éppen érett levelek begyűjtése. A mintavétel időpontjaként a virágzás utáni korai és a nyárvégi augusztusi időpontok nevezhetők meg.

Ha bármelyik vizsgálati módszer hiányt mutatna, lehetőségünk van ennek a hiánynak a pótlására az alábbi módszerekkel:

– Műtrágya bevitelével.

– Jó módszer lehet az ún. injektoros módszer, amikor egyszerű vasrudat a gyökerek mélységéig a talajba szúrunk kb. 30 cm-enként, s a keletkezett lyukakba 3-5%-os, vízben feloldott műtrágyaoldatot juttatunk. Ez a kijuttatási módszer főleg a talajban nehezen mozgó foszfor- és káliumműtrágyák kijuttatására alkalmas.

– Terjedőben lévő módszer az ún. lombtrágyázás: amikor a tápanyagokat a növény a levelén keresztül veszi fel. Ezzel a módszerrel tenyészidőben gyors beavatkozásra van lehetőségünk a levélen keresztül felszívódó lombtrágyaoldatokkal. Elsősorban mikroelemek utánpótlásaként kiváló ez a tápanyag-utánpótlási módszer. Kiváló lombtrágyák a Wuxal, Biomit plussz stb.

M. B.