Kucsma, Janukovics vagy Juscsenko?

Megbolydult a parlament

2004. május 7., 10:00 , 173. szám

Janukovicsot még mindig nem lehet igazi jelöltnek tekinteni, hanem csak furcsának. A legutóbbi furcsa háború a második világégés idején zajlott a német–francia fronton, amíg tartott Lengyelország lerohanása. A franciák és angolok akkor hadat üzentek Németországnak, de harcolni nem harcoltak, hanem ültek az állásaikban, miközben a Wermacht bedarálta a lengyel hadsereget. Azt a "van is háború meg nincs is küzdelem" állapotot nevezte el a történelem furcsa háborúnak.

Janukovicsnak, amennyiben győzni akar, most kellene átvennie az államhatalmat. Kucsma elnöknek ebben a helyzetben a miniszterelnök embereire kellene cserélnie valamennyi, még nem donyecki minisztert, valamint a megyei gubernátorokat. Ehhez képest az újdonsült energetikai minisztert inkább szocdemközelinek lehet tekinteni.

Az ukrán hatalmi elit jellegzetes figurái beszélnek nyíltan arról, hogy Janukovics jelöltségét nem tekintik befejezett ténynek. Litvintől Pusztovojtenkón keresztül Volkovval bezárólag nyilatkoznak a bennfentesek arról, hogy mennyire korai még a Nagy Dont a hatalompárt egyeztetett jelöltjének tekinteni.

Ha formálisan nézzük, akkor arról kell inkább beszélni, mennyire megrendült a miniszterelnök helyzete. A "Centrum" frakció megalakulásával ugyanis megszűnt a parlamenti többség: a koalíciót alkotó frakciókban ülő képviselők összlétszáma jóval a szükséges 226 alá csökkent. Ha életbe lépett volna a politreform, a miniszterelnöknek most le kellett volna mondania.

Egyelőre tehát a Nagy Don továbbra is csak egy figura a Garantáló játszmájában. Tényleges hatalmat nem kapott, a többi súlyos figura tovább folytatja az intrikáit. Az pedig, hogy mindenféle súlytalan szervezetek kiállnak mellette, inkább csak rontja az összképet. Mint ahogy az is, hogy Kucsma nem vitte magával a minapi krími találkozójára Putyin orosz elnökkel. Holott mindenki tudja, hogy a Nagy Donnak égető szüksége lenne Kelet-Ukrajna legnépszerűbb politikusának, Vlagyimir Putyinnak a nyílt támogatására.

Mindez azonban nem akadályozta meg az ellenzéket abban, hogy elkezdje forszírozni a Nagy Don számára legkellemetlenebb témát. Máris elindult az "együtt ültem Janukoviccsal" sorozat az ellenzéki sajtóban. A téma sokrétű kidolgozása, mint például, hogy miért is ítélték el, hogyan viselkedett a "zónán", mivel szolgált rá, hogy jogilag büntetlen előéletűnek nyilvánítsák stb., alighanem ki tudja majd tölteni a választásokig hátralévő fél évet.

Nem mintha az ellenzéknek nem lenne elég baja. A Juscsenko–Tyimosenko együttműködést nem írták alá, mert reménykednek Moroz csatlakozásában, ami azonban aligha fog bekövetkezni. De a posztokat már a két ellenzéki vezér között is nehéz elosztani. Tyimosenko kampányfőnökségének ötletét például sok Mi Ukrajnánk-os is támogatja, ami azt mutatja, hogy nem kedveli mindenki a poszt jelenlegi betöltőjét, Besszmertnijt. Nem nélkülöz tehát minden alapot a szocdemek azon reménye, hogy az ellenzék összevész a még el sem ejtett medve bundáján.

Maga Medvedcsuk a politreform bukása után több nagyszabású intrikán is dolgozik. Az egyik: esküdt ellenségének, a Nagy Donnak a futtatása saját tévécsatornáin. Janukovics nyilvánvalóan irreális népszerűség-növekedésének (gyakorlatilag már utol is érte Juscsenkót) emlegetésével saját nélkülözhetetlenségét, megkerülhetetlenségét hangsúlyozza annak kampányában. Másfelől erőteljesen ügyködik azon is, hogy Morozt indítsák az elnökválasztáson mint az egyesített baloldal (kommunisták–szocialisták–szocdemek) jelöltjét.

A legnagyobb szabású elképzelés, amit az elnöknek, az ország egyes számú krízismenedzserének közelítenie kellene a végkifejletéhez, a Kucsma-3 terv. Ennek részleteit nem ismeri senki, lehet, hogy nincs is ilyen, csak a Garantáló vasakarata és improvizációs készsége érvényesül. Annál nehezebb a keze alá játszani ügyeletes mindenesének. Az eddigi favoritok nem is bírták sokáig a gyűrődést, s egyre többen vélik úgy, hogy Tabacsnyik, Volkov, Litvin, Kusnarjov után megérett az idő az elhasználódott Medvedcsuk lecserélésére is. Biztos jelei ennek a felbátorodott hangok a hatalompárti táborból, amelyek nyíltan sürgetik a váltást.

Sz. K. M.