Rudolf Péter: Mindennél jobban érdekel a filmezés

Egy optimista színész Budapestről

2004. május 7., 10:00 , 173. szám

A szerény, visszafogott Rudolf Péter egyaránt otthon van operettben és musicalben, klasszikus drámában és tragédiában, de nagy szerelme a film is. A 44 éves művész egyben sikeres színházi rendező, emellett Üvegtigris című filmje (2001) ma is töretlen népszerűségnek örvend a mozirajongók körében.

– Mi áll közelebb hozzád, az éneklés vagy a próza?

– Akkor érzem legjobban magam, amikor mindkét szélsőségben megmutatkozhatom. Ilyen volt, amikor egyszerre játszottam a III. Richárdot Miskolcon és a Csárdáskirálynő Bóni grófját Kecskeméten. Ezt szeretem, ezt a sokféleséget.

– Rendeztél színházi darabot és filmet. Melyik a nehezebb műfaj?

– A színházban inkább otthon vagyok. A filmezésben még nagyon sok technikai elemet kell megtanulnom, és tanulom is. Kapitány Iván rendezőtársamtól, barátomtól, akivel együtt rendeztük az Üvegtigrist, rengeteget tanultam. A legnagyobb élmény a vágás volt, a film három hónapos vágása számomra felért egy főiskolai szemeszterrel. Ha most igazán szabadon rendelkeznék az életemmel, valószínűleg elvégeznék egy vágótanfolyamot. A film készítésénél hihetetlenül fontos érteni a műfaj technikai elemeit. Annak is szüksége van a folyamatos tanulásra, akinek eleve ez a szakmája, hát még nekem, aki bár sokat forgattam, korábban rendszerint a kamerák előtt álltam. Jelenleg mindennél jobban érdekel a filmezés.

– Hányan látták első filmedet, az Üvegtigrist, amit részben te írtál, te rendeztél, illetve magad játszottad a főszerepet is?

– A tényleges nézőszámot nehéz megállapítani, mert furcsa utóélete van a filmnek. Annak idején 130-140 ezren látták a mozikban, amit szerény mércével mérve is sikerként könyvelhettünk el (főleg úgy, hogy pénz híján premierjét nem előzte meg klasszikus reklámhadjárat: zenés beharangozó, óriásplakát stb.). Amikor az Üvegtigris megjelent a videotékákban, kijött VHS-en és DVD-n, ismét felkapta a közönség, és érdekes módon azok filmje lett, akiknek nem telik plaza-mozijegyre. Szinte csoda történt a filmmel: fun-clubok alakulnak, mennek az utcán a szlogenek, egyszóval sikere van. Én igazából hittem is ebben, mert a filmes műszak rendszeresen visszakérte a felvett jeleneteket, és már forgatás közben "mentek a dumák", érezni lehetett, hogy jó, amit csinálunk. Ez egyébként a színházban is így van: ha a műszak nézi a próbát, akkor van értelme a munkának.

– A kritikák szerint a film pozitív hangulatú alkotás. Alapvetően optimista ember vagy?

– Azon vagyok, hogy az legyek. Bár a tévéhíradóban, körülöttünk az utcán rengeteg az agresszivitás, és árad ránk a kultúrmoslék, a gagyi, ami hűen tükrözi az emberiség szánalmas voltát, mindent elkövetek azért, hogy azokat az energiákat, értékeket, amelyeket a szüleimtől kaptam, fenntartsam és megpróbáljam továbbadni a gyermekeimnek. Az Üvegtigris lepusztult alakok lepusztult környezetben szövődő lepusztult álmairól szólt, és a végén mégis képesek röhögni azon, ahogyan élnek. Bús Gábor Olivér barátommal írtuk a sztorit, akinek sajátos humora kifejezetten közel áll hozzám.

– Nemrég Kárpátalján, Beregszászban jártál, ahová három gyermeked közül kettőt – Olivért és Szonját – is magaddal hoztad. Fontosnak tartottad, hogy lássák ezt a magyar "csücsköt"?

– Igazából örültem, hogy végre velük lehetek, mert egyébként kevés alkalmunk nyílik a közös kirándulásra, szabadidőre. Másrészt nagyon örültem annak, hogy beszélhettem arról, léteznek Magyarországhoz tartozó, mégis azon kívüli magyarlakta területek, és hogy ez mit is jelent nekünk, saját országgal rendelkező magyaroknak. Örülök annak is, hogy láthattam a beregszászi nemzeti színházat. Nekem mindig is imponált Vidnyánszky Attiláék színházcsinálása, ami sok szempontból tanulságos és tanulnivaló.

– Mostanában kevesebbet játszol...– Most az Új Színházban vagyok művészeti vezető, és az első évben kihagytam a színjátszást. Hiányzik is a próbálás, a színpad, de jövőre ismét beszállok. Egyébként jelenleg is játszom: a Rómeó és Júliában az IBS-ben és szerte az országban, valamint a Kövek a zsebben c. darabban a Thália Színházban. Továbbá megy két rendezésem is: Sopronban A vágy villamosa, és az Új Színház Stúdiójában a Csak bűnök és bűnök c. darab. Hamarosan filmet forgatok színészi minőségemben, és szeretném folytatni az Üvegtigrist. De ez még a jövő zenéje...

-farkas-

Rudolf Péter

1959. október 15-én született Budapesten. Felesége Nagy Kálózy Eszter színésznő, gyerekeik Flóra (1987), Olivér (1991) és Szonja (1994).

1983-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Korábban a Vígszínház társulatának tagja, 1998 óta szabadúszó, egy éve az Új Színház művészeti vezetője.

Számos színházi darab rendezője. 2001-ben nagy sikerrel mutatták be első mozifilmjét, az Üvegtigrist. Díjai: Hegedűs Gyula Emlékgyűrű (1990), Jászai Mari-díj (1991), Ajtai Andor-díj (1995), Rádiókritikusok díja, Tv-nívódíjak, Erzsébet-díj.