Adomák és esélylatolgatások

Kampány előtti erőgyűjtés

2004. június 18., 10:00 , 179. szám

Az ukrán politikában folytatódik az üresjárat. Persze egy hajtómű üresjárata sem azt jelenti, hogy az ne működne, csak azt, hogy ennek a működésnek nincsenek következményei a járműre, amihez tartozik. Az üresjárat nem feltétlenül haszontalan. Az ukrán politika mostani üresjáratbeli történései nem változtattak az alapfelálláson, de lehet, hogy fontosak lesznek a jövő szempontjából.

Litvin házelnök elfogadta az Agrárpárt elnöki tisztét, amivel a (volt) kolhozelnökök szervezete már régen üldözte. A politikus ezzel jelezte, hogy önálló figuraként akar részt venni az elkövetkező két választáson; az őszi elnökválasztáson alighanem csak mint a hatalompárt egyik választófejedelme – az elindítandó közös jelölt kérdésében. A 2006-os pártlistás választáson pedig megpróbálja szavazatokra váltani pártjának papíron igen nagy méretű és kiterjedt hálózatát.

Maga a közös jelölt, Janukovics, meg kell hogy szokja a szerepet, amit szánnak neki. Ukrajnában a nagyfőnököt, a történelmi tradíciók következtében mint tatár kánt, orosz cárt vagy török szultánt képzelik el. Szegény Nagy Donnak viszont a jelek szerint meg kellene békülnie a Német-római Birodalom császárának szerepével. Az európai történelem ismerői tudják, hogy az említett igen laza formációban nem a császáré, hanem a választófejedelmeké volt a főszerep. Meglehet, Janukovicsnak börtönévei alatt nem állt módjában közelebbről megismerkednie a Hohenstawfok, Habsburgok történetével, most azonban biztosan elsajátítja a leckét, hogy a legmagasabb rang egyáltalán nem jelent automatikusan teljhatalmat.

Már volt róla szó, hogy a Nagy Don tényleges örökösi státusáról akkor lehetne beszélni, ha átengednék neki a megyei kormányzók kinevezésének jogát. Ehhez képest legutóbb Vinnyicában egy Janukovicshoz viszonylag közel álló kormányzót cseréltek le Medvedcsuk protezséjére.

Folytatódik a szerecsenmosdatás is, azaz a miniszterelnök büntetett előéletének tisztázása – az akció jellegének megfelelő sikerrel. Lecsődítettek például jó néhány újságírót Donyeckbe, ahol találkozhattak a bírákkal, volt (kommunista) pártfunkcionáriusokkal, tanítónővel, iskolatársakkal és olyannal is, akivel együtt ítélték el. A történet folyt valamennyi tévécsatornán, így sikerült elérni, hogy még ha volt is valaki, aki nem tudott volna Janukovics kétszeresen büntetett előéletéről, az most már bizonyosan tájékozott a témában. Lehet, hogy a börtönbéli ragadványnevét, meg a paragrafusokat, melyek alapján elítélték (141/2 – rablás és 102 – súlyos testi sértés) nem jegyezte meg mindenki, de a büntetett előélet ténye mindenkiben rögzülhetett.

Egyébként a magyarázat, miszerint rehabilitálták Janukovicsot, nem hat meggyőzően. Nincsenek meg például a dokumentumok – nyomozati anyagok, bírósági határozatok stb. Ráadásul olyan sokatmondó részletek is a felszínre kerültek, mint például az, hogy nem sokkal második szabadulása után hősünket kiengedték egy autóversenyre Monte-Carlóba. Aki élt az előző érában, kapásból megnevezi azt a szervet, amely 1974-ben el tudta ezt intézni.

Összességében tehát a saját tévécsatornával rendelkező ukrán választófejedelmek segítség címen jól bemártják a császárjelöltet. De ha Kucsma, Medvedcsuk, Pincsuk és a többiek minden energiájukat a Nagy Don kézben tartására és majdani kontrolljának biztosítására összpontosítják, kérdéses, hogy marad-e elég energiájuk megnyeretni vele a küzdelmet Juscsenkóval szemben.

Az ellenzékkel szembeni hadműveletek persze nem állnak le. Ezek célja továbbra is annak szétforgácsolása. Újabb kísérlet történik például – ezúttal egy videofelvételre hivatkozva – Timosenko letartóztatására. A munkácsi ügyben megtépázott ügyészségnek most kevesebb az esélye meggyőzni a képviselőket az ellenzéki politikus bűnösségéről, mint korábban, de azért próbálkoznak. Alighanem üresjáratban.

Morozt minden jel szerint sikerült elindítani az elnökválasztáson. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a hatalom számára jól sül el a dolog. A legfantasztikusabb forgatókönyv szerint Medvedcsuk Morozból próbál fő ellenjelöltet csinálni Juscsenkóval szemben. Ehhez azonban fel kellene sorakoztatni a rezsim ősellensége mögé annak konkurenseit a baloldalon – a kommunistákat –, valamint az adminreszurszot. Ebből is látszik, hogy az üresjáratban forgó politika, ha máshoz nem is, a pletykavadász-mindentudó réteg fantáziájának túlhevüléséhez biztosan kedvező.

Sz. K. M.