Regénybe illő kalandok a Kárpátokban

A verbiási rajtaütés

Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kárpátaljai hadieseményei közül leginkább csak a podheringi csatát szokták megemlíteni, pedig történt még e vidéken jó néhány kisebb-nagyobb összecsapás, főleg a határszéleken. A regényes Kárpátok tájain regénybe illő kalandok is megestek.

A galíciai–magyar határszélen az osztrák határőrökkel vívott összecsapások 1849. február végén megsokasodtak, amikor a 4. Deutschmaister ezred 1. zászlóalja Barco altábornagy dandárjába beosztva gyakran indított portyákat magyar területre. A magyarok viszonzásul sűrűn meglepték a hágókon túli osztrák állásokat. A magyar határok megerősítésére és a váratlan támadások megelőzésére a Kárpátok hágóit, átjáróit eltorlaszolták oly módon, hogy kivágtak és az utakra döntöttek jó néhány terebélyes fát. Emellett sáncokat és mellvédeket emeltek azokon a helyeken, ahonnan könnyen tűz alá lehetett venni a közeledő ellenséget. Ám a torlaszok és gátak megkerülésével olykor mégis sikerült az osztrákoknak váratlan rajtaütéseket végrehajtaniuk. Ilyen esemény játszódott le március 26-án a Beszkid alatt lévő Verbiáson (Verebesen). Az uradalmi kocsmában a 21. honvédzászlóalj mintegy 50 katonája vert tanyát tisztjeivel együtt.

A tisztek Dobozy Dániel századosi kinevezését ünnepelték, és közben megfeledkeztek a szükséges óvintézkedésekről. Ezt észrevette egy Fulitka Vaszil nevű rutén paraszt, és azonnal rohant értesíteni a határ túloldalán, Klimiec környékén állomásozó 4. Deutschmaister-ezredet. Ezen alakulat 4. és 5. százada Merville ezredes vezetésével éjfélkor megindult Klimiecről. Szétválva bekerítő hadmozdulatba kezdtek: a 4. század Pruckner százados irányításával egyenesen Verbiásnak vonult, az 5. Lütgendorf százados parancsnoksága alatt Zsupánya felől kerülte meg a helységet, Meissl és Thaler hadnagyok pedig szintén más-más útvonalon közelítettek az akció színteréhez. Az előre megbeszélt ponton találkoztak, majd Künhe hadnagy vezetésével hajnali három óra tájékában megrohanták a kocsmát. Az akcióban mintegy ötszáz osztrák katona vett részt. Az álmukból felriasztott és megadásra felszólított honvédek az ablakokon keresztül tüzet nyitottak a támadókra, amit azok erőteljesen viszonoztak.

A keletkezett zűrzavarban és sötétségben a hátsó ajtón keresztül sikerült a tisztek és honvédek nagyobbik részének kereket oldania. Egyesek, mint például Abonyi János hadnagy, alsóruhában, mezítláb voltak kénytelenek menekülni. Az újdonsült százados, Dobozy Dániel viszont ahogy kilépett az ajtón, kapott a gyomrába egy lövést és nemsokára meghalt. Rajta kívül még egy magyar honvéd vesztette életét. Közben Guthy Antal hadnagy a szobából folytatta a tüzelést, majd reménytelen helyzetét belátva megadta magát. A rátörő katonák puskatusaikkal majdnem agyonverték, csak az egyik osztrák tiszt közbeavatkozása mentette meg életét. Őt és a többi elfogott honvédet a stájerországi Leoben városában besorozták a Deutschmeister-féle ezredbe, ahonnan néhány hét elteltével nyolc társával együtt megszökött és visszatért zászlóaljához. Dobozy századost és a másik elesett honvédet Alsó-Vereckén helyezték örök nyugalomra.

A verbiási rajtaütés megtorlása céljából már március 28-án honvédeivel idevonult Bangya József őrnagy, és a Beszkid tetején legyőzte az osztrákokat, majd Klimiecből is kiűzte őket.

A határ menti csatározások leginkább az ellenség nyugtalanítását, erejének felmérését szolgálták, és egészen 1849 júliusáig, az oroszok határ menti megjelenéséig, napirenden voltak. Ekkor azonban a honvédség a túlerő elől visszavonta állásait a határ közeléből. Ezzel a szabadságharc helyi fegyveres összetűzései gyakorlatilag megszűntek. Hamarosan Munkács vára is orosz kézre került, a szabadságharc vidékünkön is befejeződött.

Kész Géza