Az egységes, de változatos magyar nyelvért

A világháborúkat követő békekötések magyarságra gyakorolt politikai, gazdasági következményei közismertek. Olvashattunk a magyar nemzet szétszabdalásának a nyelvhasználatban jelentkező hatásairól is. Legutóbb pedig arról hallhattunk, hogy anyaországi és határon túli magyar nyelvészek közösen kezdtek hozzá anyanyelvünk "detrianonizálásához". A fogalom megmagyarázása végett dr. Csernicskó István nyelvészhez, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyetteséhez fordultunk.

- Mit jelent a "nyelvi detrianonizálás" kifejezés?

- Semmiképpen sem irredentizmust. Annak, hogy a 20. század elejétől a magyar nemzet egyharmada a Magyarországgal szomszédos országokban él, számos nyelvi következménye van, erősödtek a különbségek az egyes államokban élő magyarok nyelvhasználatában. Ezek az eltérések a különböző társadalmi, politikai, gazdasági körülmények között élő nemzetrészek esetében természetesek, szükségszerűek.

A magyar nyelv egyes regionális változatai közötti különbségeket azonban nem szabad tragikusként értékelnünk. A különfejlődés ugyanis "kettőn áll": nyilvánvaló, hogy a határon túli magyar közösségek nyelve kicsit másképpen, másfelé változott az elmúlt évtizedekben, mint a magyarországi, de a trianoni Magyarországon belül sem maradt meg a magyar nyelv 1918 előtti állapotában.

Szilágyi N. Sándor, a kolozsvári egyetem professzora a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában úgy fogalmazott, hogy ahogyan a természetben az élő szervezetek igazodnak a megváltozott körülményekhez, és ez segíti evolúciós fejlődésüket, túlélésüket, a magyar nyelvnek 1918 után országonként egymástól némileg eltérő, a megváltozott körülményekhez is alkalmazkodó változatai kialakulásában semmiképpen sem a nyelv pusztulásának előjelét, hanem éppen életképességének bizonyságát kell látnunk. Ebből következik, hogy a kisebbségben élő magyarok nyelvének a magyarországiakétól eltérő vonásait nem lehet torz vadhajtásoknak tekintenünk. Ahhoz azonban, hogy ez így is legyen, a nyelvészeknek még sok dolguk van. El kell érnünk például, hogy a nemzet legalább nyelvileg valóban egyesüljön, ha már más módon ez - ilyen vagy olyan okok miatt - nem lehetséges.

- Konkrétan ez mit jelent?

- Azt, hogy megpróbáljuk fokozatosan felszámolni Trianon azon nyelvi hatásait, amelyeket lehet. Az képtelenség, hogy minden magyar egyformán beszéljen, hiszen minden élő természetes emberi nyelv változatos, ám az lehetséges, hogy a 20. századi hagyománnyal ellentétben ma már ne zárjuk ki a magyar nyelvből mindazt, ami nem magyarországi. Vegyünk néhány példát! A második világháború után készült magyar szótárak csak a magyarországi magyar nyelv szótárai voltak, kirekesztették azokat a sajátos magyar szavakat, kifejezéseket, amelyeket a mai államhatárokon kívül használnak, de azokon belül nem.

A 2003-ban megjelent új értelmező kéziszótár (amint erről a Kárpátalja is beszámolt - a szerk.) már tartalmaz határon túli magyar szavakat és szójelentéseket. Célunk az, hogy a jövőben kiadott szótárak szintén vegyék figyelembe lakóhelyétől függetlenül a magyar nyelv valamennyi beszélőjét. Hála egy összehangolt, szinte mindegyik határon túli magyar régióra kiterjedő kutatási programnak, a hamarosan megjelenő helyesírási szótárban és idegen szavak szótárában szintén lesznek erdélyi, vajdasági, kárpátaljai stb. magyar szavak. Ezzel elismerjük, hogy akik nem Magyarországon élnek, legalább olyan jól beszélnek magyarul, mint anyaországi társaik.

- Mindennek világos a szimbolikus, érzelmi jelentősége. De van-e valami gyakorlati haszna is?

- Természetesen. Például egyre többen használnak számítógépes szövegszerkesztőt írásaik megfogalmazásakor. Ha ma valaki leírja azt a magyar mondatot, amelyben szerepel a " huszti magyarok" kifejezés, akkor azt tapasztalja, hogy a huszti szót pirossal aláhúzza a számítógép helyesírás-ellenőrzője, és azt javasolja, hogy a huszti szót javítsuk hiszti -re. Egész egyszerűen azért, mert a programot "nem tanították meg" annak a Huszt városának a felismerésére, amely szerves része a magyar kulturális és történelmi tudatnak. Vagy az is meglepő lehet, hogy szintén hibásként jelöli meg a számítógép Máramaros, Ung, Bereg, Ugocsa vármegyék nevét.

Ez is annak tudható be, hogy Trianon miatt mindazt, ami kívül van a mai Magyarországon, kirekesztették az emberek tudatából, a nyelvből, de még a helyesírásból is. Munkánk eredményeképpen azonban hamarosan valamennyi magyar számítógépes helyesírás-ellenőrző program, illetve az újonnan megjelenő szótárak is ismerni és tartalmazni fogják a határon túli helyneveket és szavakat, szójelentéseket. Tulajdonképpen erre utal a Lanstyák István dunaszerdahelyi kollégánk által kitalált "nyelvi detrianonizálás" kifejezés. Vagyis arra, hogy a magyar nyelvet mint a magyar nemzet egyik legmarkánsabb szimbólumát nem úgy kell egységessé tennünk, hogy kirekesztünk, hanem úgy, hogy elismerjük: a határokon túli magyarok is magyarul beszélnek és írnak.

nmi